A megkettőzött, párhuzamos világ az ember sajátja: a humán viselkedéskomplexum része, összefügg az absztrakcióval. Párhuzamos világokat létrehozó történetek, mesék nélkül nincs emberi élet. Csakhogy a párhuzamos világok nagy mértékben megszaporodtak. A média naponta gyártja őket nem csak filmek, de show-k, sőt politikai szappanoperák formájában. Párhuzamos világokat alkot a divat, a szépség- és egészségipar. Párhuzamos világban akar élni, aki  nem elégedett a testével. Párhuzamos világokat hoz létre a fölösleges, önmagáért való adminisztráció. Akkor jöttem rá erre, amikor először tört be Magyarországra a minőségellenőrzés. Rögtön láttam, hogy jórészt csak öncélú papírgyártásról van szó. Adminisztráljuk, hogy mikor, mit és hogyan csinálunk, például óránként írjon alá egy ívet valaki, utána az iktatjuk, és többé senkit sem érdekel. Az iskolarendszert elérte a túlpedagogizált bürokrácia, s véle párhuzamos világ jött létre: tanmenetekkel, oktatási-nevelési célokkal, érthetetlen kompetenciákkal. Legutóbb már az egyetemen is kérik (magyar szakon) angolul és magyarul a tanmenetet, olvasmányjegyzéket, sőt az olvasmányok elérhetőségét mutató linkeket. Nyilván ezeket a betanított munkássá váló tanárok elkészítik, soha senki nem nézi meg, csak iktatja, kipipálja. A tanár pedig pedig megtartja az órát, ahogy szokta.  – Inkább szeretem a mesék, mondák, hiedelmek párhuzamos világát, mint testben-lélekben mássá válni, vagy élni a fölösleges adminisztráció teremtette párhuzamos világokban. A túlfejlett világ embertelen, akkor is, ha nagyon emberi dolog, az absztrakció az alapja.

 

 

Itt hozzászólhat!