Napló
Ki a rejtélyes J. D.? Hamvas mesterének tekintett Jakabfalvy Dénessel való kapcsolatáról és annak életútjáról írott esszéjéből derül ki: „Az egyetlen bázis a semmi. A szilárd pont a nemlétező. J. D. megértette, mert éppen az egyetlen szilárd pontot kereste.” Mesterre… nem azért van szükség, hogy az az embert olyasvalamire tanítsa meg, amit nem tud… A […]
Olvassa tovább: Hamvas Béla: Patmosz I. J. D. vagy a beavatás
Fel- és megrázó, nyilván nagyon sok indulatot kiváltó könyv, amelynek szerzőjében becsülöm a már megszokottá vált elhallgatással, még inkább elkenéssel szembeni bátor, nyílt beszédet. Arday Géza a maga (olykor talán túl) szigorú erkölcsi mércéje szerint állítja pellengérre a fél mai magyar irodalmat. Nem fogják szeretni, akik valamiért szeretik ezeket az írókat és múveiket; ki fogják […]
A most olvasott mai filozófusmunkák sorába hadd tegyem be Hamvast, tőle is az újraolvasott Patmoszt, abból is csak egyetlen részt, ami Európára és napjainkra is vonatkozik: Északi korona. Jung mondja, hogy lezüllésünk egyetlen oka a wissenschaftliche Rationalismus, a szcientifikus ésszerűség. Ész, mint rögeszme. 129 Lehet, hogy Nietzschének igaza van, amikor a konzervatívok fülébe súgja, hogy […]
Már a harmadik filozófiusmunkát olvasom a héten. Az első alig volt filozófia, inkább szociológiai leírás, a második remek volt, mert a gyaloglás élet-, lélekvilágát, gondolatformáló jellegét írta le, most pedig a katalán filozófus teszi fel a kérdést: minek filozofálni? Azt értem, hogy feje tetejére akarja állítani a filozófiát: éld meg a világot előítéletek, közhelyek nélkül, […]
Ha már a magyar filozófus fragmentumokkal foglalkozik (lásd előző bejegyzésemet), a francia filozófus egy mindent embert érintő tevékenységben lát filozófiát, alapvető antropológiai jellemzőt, s ehhez saját megfigyelésein túl irodalmi, történelmi példákat hoz. Hogy a gyaloglás több mint fizikai tevékenység, magam is értekeztem róla valamikor régen a Turista Magazinban, talán ez volt a címe: Egy úton […]
Almási Miklós korábbi könyvében (Napóra a Times Squere-en, 1995) a globalizmus, az újkapitalizmus, a pénzvilág, az újkultúra (spot, képvilág) jelenségeit járta körül, emlékeim szerint az újra való rácsodálkozással, k. európaiknak szóló beavatással. Mostani könyvében (A tudás örömétől a szellemi vakságig. Írások a kultúra mámoráról és a műveltség leárazásáról, 2024) egy teljesen megváltozott, szétesett világ képe […]
Olvassa tovább: Almási Miklós: A tudás örömétől a szellemi vakságig
Valaha virágzó élet volt: gondozott házak, kastély, temető, megművelt határ. Azután jött Trianon, elvágta a természetes kapcsolatokat. Kellene egy Tisza-híd, amely összekötné Belső-Magyarországgal, a legközelebbi várossal, mindig megígérik, de soha nem épül meg. Az ukrajnai háború kitörésekor menekültek tömege jelent meg a faluban. A „menekültpont” politikai katasztrófaturizmus lett. Ha naponta kilencezren lépik át menekültként az […]
Azt olvasom, hogy árad a Tisza, de a 23. Tisza-túrámon azt tapasztaltam, hogy éppenséggel apad. Bizonyíték rá a fényképen a terjedelmes homokpad. A Szatmárcseke–Tiszamogyorós közötti szakaszon eveztünk (kihagytuk az ukrán határszakaszt); csöndesen és nyugodtan, most már csak egyetlen kenuval, a legénységet (leányságot) cserélgetve. Én kormányoztam, s mint mindig, most is szerencsésen; bár a kikötés nem […]
Az ELTE kétszer is felkért előadónak a bálványosi szabadegyetemen (a Tusványos formát nem kedvelem), a sors furcsa fintora, hogy 2022-ben ott tartottam utolsó ELTE-s előadásomat. Azután hívott a Partiumi Keresztény Egyetem, a Petőfi Kulturális Ügynökség, idén pedig az MCC Magyar Összetartozás Intézete. Tusnádfürdő kicsiny hely, sokan jönnek össze, a fákról is lógnak az autók, a […]
Und nächstes Jahr am Balaton, rémlik egy 1980-as NDK-s film, Berlinben láttam; igen, a Balaton nekünk az örök öröm, most is tartunk felé kis somogyi kerülővel, már előttünk a kőröshegyi völgyhíd, rápillantunk a tóra, fölötte a szőlő és présház, érik, már édes a szőlő, terem a szeder; úszunk a tóban, lángosozunk (igen, háromszor annyiért, mint […]
