Miközben mindenki azon pörög, hogy véleményt mondjon a Petőfi-filmről (én még nem láttam), meg egyébként is minden mai magyar filmről, csöndben és alig láthatóan ott van egy csodálatos, izgalmas, mély, rendkívül vonzó alkotás: a Tündérkert (2023). Mivel nyolcrészes, én neki se akartam fogni (sorozatokat nem nagyon nézek), ráadásul azt mondta valaki, hogy nagyon vegyes a fogadtatás. De azért belekezdtem, beleszerettem, türelmetlenül vártam a folytatást, első este rögtön három részt végignéztem, a második este négyet, és csak egy maradt a végére.
Persze az alap, Móricz Erdély-trilógiája önmagában mestermű! (18 évesen olvastam, de most újra előveszem.) A két dramaturg mesterien írta filmre a történetet (Bereményi Géza, Tasnádi István, és még mások neve is szerepel, gratuláció mindenkinek). A történelmi alap nyilván hű (sajnos barátom, Szabó Péter történész, aki furcsa körülmények között hunyt el, már nem tudja elmagyarázni nekem), de a történelem csak apropó: a Tündérkert nem pusztán Erdélyről szól, hanem hatalomról, viszályról, oszd meg és uralkodj!-ról, intrikákról, királyi és hitvesi hűségről, belesodródott és vállalni kívánt sorsról, vagyis mindarról, ami bennünket most is foglalkoztat. Persze a soknemzetiségű Erdély, székelyek, szászok, a behívott hajdúk és törökök színes közeget teremtenek., és aki szereti Erdélyt (ki nem szereti), annak duplán motivált. A főszereplő Báthory Gábris kiváló alakítója a színházból már ismert Katona Péter Dániel. A fejedelemben egyszerre benne van a zseniális hatalomgyakorló, az olykor megindító és magával ragadó hazafias szólamokat mondó zseni, és a szodomizmusig kicsapongó, végletekig nárcisztikus, öntelt, mindenkit átverő-becsapó, manipuláló figura. Folyton töltögeti a bort, kinek ne lenne ilyen ismerőse? Attól zseniális, hogy összetett jellem: néha nagyon lehet kedvelni, néha nagyon lehet sajnálni, és persze utálni is. Nagyszerű szerep Bethlen Gáboré (Bokor Barna), rokonszenves, mert csöndes, hű, a hatalmat véletlenül sem akaró katona; belesodródik egy szerelmi kalandba, s abból is rosszul jön ki – míg végül kénytelen-kelletlen a török segítségével vállalja a küldetést. Két géniusz: Gábris és Gábor, két zseniális ember prototípusa, nagyszerű sztoriba ágyazva. A fő cselekmény mellett több mellékszál vonul végig, például a hírhedt Báthory Erzsébeté, a csejtei rémé, akiről azért olyasmit olvastam, hogy koncepciós per áldozata lett, s a film is ezt a verziót támogatja. Vagy Nagyszeben, Dés ostroma, utóbbinál meghalnak Bethlen gyermekei. (Voltam Bethlen „kastélyában”, nos annál egyszerűbb polgári lakot elképzelni sem lehet.)
Magával ragadó a film képi világa, bár láthatólag főleg díszletekben mozognak (mindig égnek a fáklyák), a természeti tájak virtuálisak, de a cselekmény annyira fordulatos, hogy aligha szaladhatunk ki egy perce tölteni egy pohár bort, vagy éppen az ellentétes folyamatot végezni (szerencsére a Netflixen megállítható, de akkor is sietünk vissza). Mondják, hogy ez a stílus a menő nyugati fantasy-kat másolja (Trónok harca), lehet, hogy így van, de a mi Jókain és Mikszáthon edzett világunktól ez nem idegen. Mondják, hogy sok benne a vér és a szex, hát valóban két fej is lehull, és a film a főhős fenekével indul, de nem hinném, hogy ettől bárkinek az erkölcseit félteni kellene. (A szodomizmusra csak nagyon enyhe utalás van, ha jól emlékszem évtizedek távolából, akkor Móricznál is.)
Kiemelem még a film finom, csodálatosan illeszkedő zenéjét (Balogh Ferenc Jr), utoljára Víg Mihály zenéje ragadott el ennyire (Werckmeister harmóniák).
Végre van egy nemcsak nézhető, hanem elgondolkodtató, érdekfeszítő, a magyar történelemmel szembesítő modern filmünk. Nekem a magyar történelmi film legjobb korszakát juttatja eszembe (A tenkes kapitánya, Rákóczi hadnagya, Egri csillagok, A kőszívű ember fiai). Az filmográfia szerint egyszer leadta a Duna tévé. De miért nem adta le a többi tévé? Miért nem adta le többször a többi tévé? Miért hallgatunk, miért nem beszélünk róla, miért nem népszerűsítjük? Miért inkább azon nyammog mindenki, még a friss Széchenyi-díjas tudós is, hogy mitől nem jó a Petőfi-film? (Amiben csöppet sem vagyok biztos, mert még a legkritikusabb hallgatóim is azt mondták: egyszer megnézhető.)
A nyolcadik rész végén felirat: Folytatjuk.
Folytassák! Így kell történelmi filmet csinálni, így kell a történelmet közelebb hozni, beszéljünk sokat a zseniális Móriczról, Erdélytől, a fejedelmekről. (Rendező: Madarász Isti.) Bocs, hogy mindenkit nem sorolok föl, minden alkotónak gratulálok!
Itt hozzászólhat!
