Mai gondolatok

Ahogy ballagok és izzadok fölfelé a Vadálló-kövekhez, no meg a Prédikálószékhez (ahol lecserélem az átizzadt pólót), efféléken gondolkodom.

• Vajon ment-é a könyvek által a világ elébb? Hogy Vörösmarty mennyire pontos és ma is aktuális. Ment-e a technológiák által a világ elébb. Hol a nagyobb rész boldogsága? Mennyi pályázat, kutatási pénz ment el pusztán csak a pedagógiára, olvasástanításra, kommunikációs kompetenciára, és hol az eredmény? Mennyi kutatási pénz ment felzárkóztatásra. És hol az eredmény? Persze ott a kérdés: De hát ledöntsük, amit ezredek / Ész napvilága mellett dolgozának? Ezt nem gondolom, de azt igen, hogy sok a kamukutatás.
• Van egy főpolgármester-jelölt, aki rendet tenne a budapesti tömegközlekedésben; mármint abban, hogy a korszerű villamosok és buszok többsége használhatatlan egyes, szigorúan egyes emberek viselkedése miatt. De már rögtön érkezik is a kötelező ellenvélemény: csak nem diszkriminálni akar? Merthogy egyeseknek diszkrimináció az, ha valaki fölveti: a járműveken ne tartózkodjon piszkos és bűzlő ember. Kíváncsi vagyok, hogy milyen megoldást kíván a kritikus. Némelyik busz már kimondott hajléktalanbusz, csak a hajléktalan utazik rajta, mert mindenki leszállt. Jómagam Pesten villamossal és busszal járok. Tegnapelőtt a Blahán két szájkosár nélküli bernáthegyivel szállt föl egy férfi. A 2. ajtó előtti teljes teret elfoglalta. A kutyusok persze aranyosak voltak, de hát mégis… A buszvezető nem szólt, értem én, hogy miért. Egy utas kiabálni kezdett. Nyilván így van ez rendben, nem diszkriminálunk.
• Most több ötlet is fölvetődik a fonódó villamosok kapcsán. Talán elmondtam már itt, hogy 1994 táján Amszterdamból hazatérve előálltam egy ilyen ötlettel az akkori BKV vezetőségének. Udvarias válaszuk az volt: Budapest forgalma ezt nem indokolja. De van itt még valami: miért kell évtizedekről évtizedekre mindent újragondolni, és persze minden újragondolásnak megvannak a tudományos, szakmai támogatói. Megszüntettek számos budapesti villamosjáratot, most vissza akarják állítani. Aluljárókat építettek, most visszaterelik a gyalogosokat a felszínre. Felüljárókat építettek, most lebontják. Mire körbebetonozták a Balatont, rájöttek, hogy nem kellett volna. Mind-mind tudományosan megalapozottan. Ennyit a tudományról.
• Ugyancsak a héten Győrből jöttem az M1-es autópályán Budapestig. A kétsávos pályán ma már egybefüggően haladnak a külső sávban a kamionok, a belső sávban a személyautók. Előzési lehetőség nincs. Végig. Ugyanott vagyunk, mint mikor csak egysávos volt az M1-es.  Mondják, bővíteni a kell pályát. Nem inkább szabályozni kellene valahogy ezt az eszement európai kamionforgalmat?
• A héten Nagyváradon is jártam. Nagyvárad legnagyobb terén két éve folynak munkák. Óriási aluljáró épül. Már részben készen van. Az autók vannak alul, a gyalogosok felül, vagyis a gyalogosok visszakapták Nagyvárad egyik fontos terét (a vár előtt). Az ottani mérnökök nem akarnak kétszer építeni, bontani.

• Persze olyasmiken is gondolkodom, hogy Hollókőn húsvétkor 6500 Ft lesz a faluba való belépés. Látom (illetve nem látom) magam előtt azt a családot, amelybem a szülők két gyerekkel kifizetnek 20 ezer forintot, csak azért, hogy belépjenek a faluba. Az igazi pénzköltés csak utána következik. Persze Dobogókőn mi is helyből 10 ezer forintot fizettünk a szarvaspörköltért, de hát miért is panaszkodnánk, csak ketten voltunk, meg egyébként is. Útközben viszont nagyon sok fiatalt, sok-sok családot láttunk, és ennek örültünk.
• És mindeközben arra is gondoltam, hogy mik ezek a problémák a körülöttünk zajló, valóban nagy problémákhoz képest. A hegyi túrákon rendszerint köszönünk egymásnak. Most legalább háromszor ukrán turistáknak köszöntünk. Az egyik ukrán turistának csak fél karja volt.
• És persze mindvégig azon is töprengtem, hogy jövő héten milyen új gondolatokat viszek be az óráimra. S hogy egy kicsit fájt a bal lábam, ki tudja, meddig tudok még 20 kilométert gyalogolni.