Aludj, aludj, Istennek báránya, / Szerelemből jöttél a világra. (Mária altatója)

Üdvözlégy kis Jézuska (…) Ó ha Magyarországba / Jöttél volna világra… (Ó, ha Magyarországba)

Új esztendő, vígságszerző most kezd újulni, / Újulása víg örömet most kezd hirdetni. (Új esztendő)

Három királyok napján, / Országunknak istápját / Köszöntsük énekkel, / Örvendező versekkel. (Szép jel)

Elképzelt csók a hatalom, / Ez a világ másolt papíron, / Lázadól hűt a nyugalom, / S a vérem maga-magamon. (Szárnyaskezű szeretők)

Hogyha félve mondják, / Akkor is szabadság! (Akkor is ’56)

Karácsonykor sokat hallgatom a Ghymes lemezeit. A Duna Televízió 15 éves születésnapján ismerkedtem meg a Szarka Tamással és Szarka Gyulával. Kiderült, rajongói a nyelvi kérdéseknek. Lejátszottam egy-egy dalukat a Tetten ért szavakban. Egyszer felhívtak: Géza, nagyon rövid a műsor. Örülök neki, mondtam. (Ma már ennél is rövidebb. Nincs.) Egyszer meghívtak Szent György-hegyi koncertjükre, arra kértek, hogy Szarka Tamás verseit mutassam be. Megfogott az a kedves rajongás, amely körülvette őket. A versekről azután írtam a Napútban. Zenéjüket gyakran dúdolom: mélyen, évszázadok, talán évezred óta bennünk élnek ezek a dallamok, ezeket bontják ki úgy, hogy átölelnek mindannyiunkat, múltunkat, elszakított jelenünket, s hiszem, hogy szólnak azoknak is, akik még csak most születnek meg. A Szent György-hegyi koncert emlékét legszebb emlékeim között őrzöm. (Dupla CD, Best of Ghymes, 2013)

Itt hozzászólhat!