Bátrak földje

Leszoktam a tévénézésről, de most, persze újmédiás (azaz adás után letöltős) változatban visszacsalogat esténként a Bátrak földje, sőt nem tagadom, alig várom a folytatást. Hogy miért? A kellemes kikapcsolódásért. Mesés, idealizált tájak, történelmi, néprajzi díszletek, kedves arcok, erősen tipizált jellemek, romantikus cselszövések, fordulatos dramaturgia. Az időpont: a szabadságharc bukása után, közvetlen a kiegyezés előtt. A helyszín egy képzelt (én nyugatra képzelem) Rokoca nevű város főterével, kocsmájával, a szőlőbirtokos, nyakas 48-as Torzsa nagycsaláddal, a hatalmat képviselő szolgabíróval és zsandárhadnaggyal, zsidó boltosával, cigány javasasszonyával, a mindig jót akaró papjával és persze a Rokoczay család kastélyával. Az első jelenet elragadja a nézőt: valaki (mi tudjuk: Torzsa Sándor) felrobbantja az épülő vasút hídját, hogy ezzel keresztbe tegyen a Habsburgok gyarmatosító törekvéseinek. Rokoczayék viszont érdekeltek a vasútban. A robbantót üldözik, de közben múltbeli titkok elevenednek fel, szabadságharc, szerelmek, zabigyerek; kapcsolatok szövődnek, reményteljes bécsi összeköttetések, tülekedés megyei pozícióért, párbaj egy hölgy becsületéért. A mindvégig feszes, fordulatos dramaturgia  visszafogottan árnyalja a társadalmi rétegek (úr-paraszt) között abban a korban módosuló kapcsolatokat (véletlenül sem akar tanítani vagy ismeretterjeszteni). Érzékíti a korszak nyelvezetét (méltóságos úr/asszony, Anna kisasszony), csendőrpertu. Jó nyelvi ötlet a Rokoca név (magyarosnak tetszik, áthallása is van), telitalálat Torzsa Rózsa neve (és a szerepet alakító színésznő is) és Bodza Katica is. A jellemek meséhez illően kellően körülhatároltak, magabiztosak és következetesek. A kastély pompás, a parasztház fényesen takaros, a szőlő napfényes, a kocsma rendes, a templom rendezett és mindig benne van a pap, a történelmi kosztümök makulátlanok. Ki ne szeretne legalább olykor látni egy ilyen világot? Persze kitaláljuk, hogy kastélymúzeumban és skanzenben forog a kamera, a főtéren öt-hat statisztával szaporítják a tömegjelenetet… De hát miért lenne ez baj – ez mese, végre magyar történelmi mese, ami nem akar mást, csak szórakoztatást. Csak egy kis ártalmatlan izgalmat teremtve kizökkenteni a mindennapiságból, s felidézni – már akinek lehet – a 19. század magyar világát, amelyet leginkább olvasmányainkból, például Jókaitól ismerhetünk. Igen meglepődtem, hogy egy kereskedelmi televízió beruház egy kedves, nézhető magyar történetbe. (RTL klub, Bátrak földje 1–40.)