A faképnél hagy szólást ma is használjuk. Azt jelenti: váratlanul, egy szó, búcsúzás nélkül távozik; otthagy valakit. Ez eddig rendben van, de mi az a fakép?

Szólásmagyarázó szótáraink szerint: kapufa, kapubálvány. „A szólásokban szereplő fakép… olyan faszobrot, vagy fabálványt (jelent), amelytől hajdan elbúcsúztak a házból kijövő emberek.” Akinek ennyi nem elég, az kap egy kis misztikus magyarázatot is: „Ez a kapufélfa, vagy kapubálvány… sokszor egy faragott emberformájú alak volt.” (Szemerkényi Ágnes: Szólások és közmondások. 2009: 393). Ez a babonás-misztikus magyarázat kutatásom szerint Kertész Manó 1931-es Magyar Nyelvőr-beli cikkétől indult el: a fakép emberformájú faragott kapufélfa. Elhitte neki Papp István: “Faképnél hagy valakit, ez a szólásunk például a régi pogány hitvilág maradványa, amikor a kapufa a házat és háznépet védő szellemet ábrázolta”. (A magyar nyelvtan nevelő ereje, é. n. 43.) Folytatta O. Nagy Gábor: faszobor, fabálvány; s igazolni látja azzal a nyelvjárási szólással: kapufától, kapubálványtól vesz búcsút. (Mi fán terem? 1979: 153). Bárdosi Vilmos frazeológiai etimológiai szótárában is ugyanezt találjuk  (2015: 152). A kapubálványtól – mint látjuk – egy apró ugrás az ősi hitvilág, amely ugrást – egymást másolva – természetesen valamennyien elvégeznek.

De miért lenne azonos a fakép és faszobor és kapufa, s főleg a kapubálvány? A faképnél hagy és a kapufától vesz búcsút?

Ha az idézett történeti adatokat nézzük, nem látunk kapcsolatot. Pesti Gábor 1536-ban azt írja: „Egy néminemű embernek vala házába egy faképe, melyet isten gyanánt imád vala…” Ez nem kapufa, nem kapubálvány, hanem egy kép. Nézzük meg a lesajnált Czuczor-Fogarasi szótárt (2/584):

FAKÉP, (fa-kép) ösz. fn. (összetett főnév) Fából faragott kép, fabálvány, faszobor. Ott hagyták a faképnél. (Km.).

Itt is konkrét faképről vagy faszoborról van szó, de azért a bálvány már beköszön:

FAKÉPIMÁDÁS, (fa-kép-imádás) ösz. fn. Fából faragott istenek, bálványok imádása.

Erdélyi József közmondásgyűjtésében azonban ismét konkrét: „Talán azon magános kereszteknél, melyek a faluk határain, mesgyéjén vannak felállítva a síkon. Faképnél azaz egyedül, mikor az emberhez se szólhat” (Erdélyi, 1851: 126). Éppenséggel ez sem kapufa, inkább kereszt, s bizony ezek szoktak felállítva lenne a falvak határában.  Szólásértelmezőink szabadon engedték fantáziájukat, pedig a legkorábbi, 16. és 19. századi adatok és magyarázatok még nem misztifikáltak, egyszerűen azt mondták, fakép, faszobor és „magános kereszt”. És ez bizony így van máig. Az országot járva sok helyen találkozhatunk faképekkel vagy képesfákkal (megfordított szószerkezet), sőt: szentfákkal.

Hogy néz ki a fakép vagy képesfa? Rendszerint úgy, hogy egy idős fára, vagy a fa odvába szentképet, esetleg szobrot helyeznek. A szokás vélhetőleg visszanyúlhat az ősi, pogány hagyományokhoz, de átöröklődött és beépült a keresztény népi hitéletbe is, és él a mai napig. A képes fa egyesíti a vallási és a természeti értékek tiszteletét. Egy olyan világkép nyilvánul meg benne, amelyben a természet és az ember még szoros harmóniában él. Jelentőségét jól mutatja, hogy a legtöbb ilyen fát ma is gondozzák, gyakorlatilag mindig van körülöttük friss virág és mécses.

Somogyban rendszeresen megállok a kapolyi képesfa mellett:

A Pilisben, nem messze a pilisszentkereszti kolostorromoktól a Hármasforrás-völgy és Vaskapu-völgy találkozásánál is található képesfa:

Dömösön a Rám-szakadék felé menet a Malompatak-völgyében van a Szentfa-kápolna:

Akik a faképet, képesfát, szentfát kapubálványnak tekintik, azzal magyarázzák, szerintem kapufát lőttek. És ahogy látom, Kertész Manótól kezdve ez sorozatos kapufa.

Az előzőek sem kevésbé érdekesek: Koronavírus-folklór (25.), Sível sízzél! (24.), Kapucni, csucska, tutyi, süsü (23), 2019. tetten ért szavai (22.), Angyalok kora (cento) (21.), Bunkó érv, náci kártya (20.), Győri gyilkos apa – édesapa (19.) stb.

 

Itt hozzászólhat!