Történeti főirány: a vidékből a városba. Mellékirány: városból vidékre. A trend a város, a modernitás. A falu a maradiság. Ezért nézi le a városi a vidékit. Két szavunk is pejoratívvá vált: paraszt és vidéki. Másként nézve persze a városiasodás, sőt metropolizáció abszolút tévút: tömegesedés, elmagányosodás, elidegenedés. A vidék pedig: természetközelség, családiasság, megtartó hagyomány. Kedvelt irodalmi téma: a vidéki ember a városban. Gvadányi: Egy falusi nótárius… (másként: Peleskei nótárius). A város a divatos, a falu az elmaradott. A városi szleng a menő, a falusi nyelvjárás meg ciki… Politikai színtéren: népiek (népiesek) és urbánusok. A népiek, akik egészségesek, tiszták, másoknak meg „szarból jöttek”. Az urbánusok, akik meg kozmopoliták, idegenszívűek. – A korona-karantén miatt felújulni látszik az antagonisztikus ellentét. A többhetes szobafogság után a fővárosiak menekülnének a szabadba, erre a Dunakanyar, Pilis, Balaton önkormányzatai lezárják a parkolókat, van, ahol az egész települést. Behajtás csak lakcímkártyával. Mintha övék lenne a Balaton, a Pilis és Börzsöny. Mit szólnának, ha most, a pestiek meg azt kérnék: naponta szenvedik az agglomerációból beáramlók tömegeit, akkor most megkérik őket, hogy holnaptól ne lépjék át Budapest határait. Ne jöjjenek többé Pestre vásárolni, színházba, dolgozni, nézelődni. (Tegyük hozzá, hogy Budapest adja a hazai össztermék 37%-át, vagyis hol lenne Magyarország, Dunakanyar, Balaton, Szentendre stb. nélküle?) Miért nem lehet megérteni: egymásra vagyunk utalva. Miért kell mindig ellentétekben gondolkodni, mindig erőviszonyokat felmutatni, amikor lehetne együttműködni, megegyezni is?
Minden héten kiszököm Pestről… Tilos lenne?
Itt hozzászólhat!
