Megnéztem Sopsits Árpád fordulatos filmjét (2015) az 1957-ben kezdődő gyilkosságsorozatról, a magára valló, de egyébként ártatlan elítéltről, s a közben folytatódó gyilkosságokról. Fordulatos, mert nem gyakori, hogy valaki egyfajta penitenciaként egy gyilkosságot magára vállaljon, s hogy ez elegendő bizonyíték legyen az elítéléséhez (1957-ben ez történt), a további nyomozást pedig részben ez a tény akadályozza, s ezért lehetnek újabb áldozatok… De most csak egyetlen mondat: Derítsék már ki a gyilkost, mert Martfűn mindenki fél és Martfűről mindenkinek csak a martfűi rém jut eszébe.

Így vált elképesztően rossz konnotációjúvá (másodlagos, származékos jelentésűvé) Tiszaeszlár (tiszaeszlári per), Balástya (balástyai rém), Olaszliszka (olaszliszkai lincselés), Mór (móri mészárlás), Százhalombatta (battai rém), Veszprém (veszprémi késelés), de még az egyik áruház neve is (skálás gyilkos).

Pusztán arra szeretnék rávilágítani, hogy egy szörnyű esemény mennyire tönkreteheti egy hely megítélését. Rossz érzéssel írok erről. Nem szeretném erősíteni a szörnyű asszociációt. Már csak azért sem, mert az adott települések lakói erről mit sem tehetnek, de kénytelenek elviselni, megszenvedni, hogy lakóhelyükről másoknak elsőre egy taszító, eltávolító szörnyűség jut eszébe. A gyilkosok nemcsak embereket gyilkolnak, hanem hosszú időre, akár évtizedekre megmérgezik az adott hely levegőjét.

Tetten ért szavak-sorozat (balazsgeza.hu)

 

Itt hozzászólhat!