Ünnepnap a Pilis bedugult. Persze, ha kirándulni kell, mindenkinek a Rám-szakadék, a Prédikálószék és Dobogókő jut eszébe. Dömösön megtelik autókkal a Duna-part. Rajokban indulnak családok, turisták, cserkészek, sportolók, nordicwalkingozók, sétafikálók, kutyások a Pilisbe. Zeng a Rám-szakadék. A Prédikálószékre való kapaszkodás már keményebb dió. 600 méter szint egyből. Odafönn köd, nem látni semmit. Lassan kiemelkedik egy-két hegy, előbámészkodik a nap. Minden irányból jönnek a csoportok. Itt szoktam találkozni Fábri Sándorral. A turisták köszönnek. A sétálgatók nem. Egy pár fehér garbóban, kézenfogva. Sőt: cigarettázva. Olykor egy-egy hegyibiciklis esik a nyakunkba. Dobogókő megtelt autókkal és emberekkel. A turistaház előtt fő a marhalábszár, vadpecsenye, de a sor reménytelen. (Az ár is, de az nem tart vissza senkit.) A parkolónál lévő árudában zsíroskenyér, almáspite, rétes, menzatea. Előttünk egy apa a fiával 6800 Ft-ot fizet, mi megússzuk 4000-rel. Dobogókő a sétálgatóké. Hangzavar, tömeg. A Rezső-kilátóig tömött sor, mint a koronavírus előtti Váci utcán. Ki akarjuk kerülni, de majdnem a Pilisszentkeresztre  vezető tömött országútra jutunk. A mi autónk viszont a dömösi Duna-parton. Dömösön egy helyi kisteherautó közénk hajt. Menjetek haza, van a sofőr arcára írva. Ő gyűlölködik, kis csoportok tűzrevalót hoznak az erdőből, a parton szalonnát sütnek, ők boldogok. Én is.

600 méter szint 60 perc alatt, folyik rólam a víz a Vadálló-köveknél. Háttérben az emberarc-alakzatú kő… (Erős, kétizzadós túra, kb. 17 km, 900 m szint.)

Itt hozzászólhat!