A díszítőművészet nem gondolatközlés (Fáy Aladár, A magyarság díszítő ösztöne, 1941, 1994):

  • az egyetemes emberi díszítőösztönnek egyetemes törvényszerűségei vannak
  • a díszítőösztön természetes lelki szükséglet, nem gondolatközlés
  • a díszítőművészetnek még inkább alakulnak helyi tájszólásai, mint a nyelvnek
  • Célja: a magyar festészet megújítása, amit a zenében Bartók és Kodály már bemutatott (107)
  • A népművészet fölhasználásának helyes útja nem az, hogy a nép díszítményeit egyszerűen átmásoljuk polgári tárgyakra… hanem az, hogy aknázzuk ki egyetemes emberi értékeit s olyan nemzeti stílust alakítsunk, amely szellemében és díszítőerejében magyar gyökerű – fogalmazza meg programját

A díszítőművészet ősi jelentések (világképek) hordozója (Makoldi Sándorné: Palóc hímesek nyomában (2002):

  • Karancskeszi tojásíró hagyománya 100 év alatt nem változott, „lehet, hogy évezredek szellemi hagyatéka van rejtve benne, mint némely földrajzi nevében”?
  • „talán azért ragaszkodtak az emberek évezredeken át az ősi bölcsességhez, hiszen annak filozófiája tapasztalati úton kristályosodott ki, s úgy, hogy abba minden jelenség beleilleszthető. … az ősi keleti lelkületet őrző népek, mint mi is, máig alkalmazzuk a világ modelljén, a tojás-életcsíra mágikus jeleibe rejtve, a tavaszi feltámadás időpontjában. Lényegileg csak akkor élhetünk együtt a természettel, s érthetjük meg szellemi működését, ha megőrizzük azt a szerves, modellszerű gondolkodást is, amit népművészetünk, így tojásírásunk is őriz!” (117)
  • „sokban aktuálisak és még mindig életképesek a régi, tapasztalati úton kialakított filozófiák. … A hinduk több ezer éves elmélete, a világ keletkezéséről úgy szól, mint keleten másutt is, hogy az élet egy világtojásból keletkezett…” (118)

(Makoldi Sándor: A világ képe alföldi pásztor-szarukon, 2001):

  • „A kis szaru sótartó esetében is látható, hogy a praktikus használatot mintegy kiegészíti az ábrák szemlélete, a szellemi többlet – több generációnak is tanulságul.” (20)
  • Diószegi Vilmos a Szűcs Sándor gyűjtötte sárréti szaruk, ábrázolásai alapján tudta bizonyítani táltoshitünk élő mivoltát, mert e jelek a hitvilágot, szokásainkat, a kultúránk fő csomópontjait képezik le. Egyetemes kóddal őrzik ősi világképünket, és számos esetben kézzelfoghatóan hitelesíthetik is a visszaolvasást. A megértésükre ma is szükségünk van, mert e kultúrtörténeti üzenet nagy hatással van az életünkre.” (7)
  • minél régebbi egy tárgy, a szakma annál inkább hajlandó elismerni kultikus jelentőségét (avar tűtartó, sótartó, középkori lőporszaru) – „De a múlt századból fennmaradt, vagy a mai tárgyakon már elveti sokszor ugyanannak a jelnek az értelmezhetőségét. (Azaz, ha e kortalan jelek egy ásatási darabot ékesítenek, más a tudományos hozzáállás!) Ha a létrejött, minden eshetőségre alkalmazható kész modelleknek, jeleknek az értelmetlenségét feltételezzük, akkor megkérdőjelezzük egész létünket, és eddig élni segítő kultúránkat. Elesünk attól, hogy a szerves kultúra segítsen továbbra is valamennyiünket, s nem csak egyetlen társadalmi réteget. Ha e nemzeti „anyanyelvet” újra megértjük, kitágulhat a horizontunk nem csak a múlt, de a jövő felé is, és mindennél értékesebb lesz számunkra a népünk hagyatéka, de egyben más népek hasonló kultúrája is.” (8)

 

 

Itt hozzászólhat!