Múlt hétfőn az egyik munkahelyen (mert megtehették) az alkalmazottak nem dolgoztak, hanem a híreket figyelték, vajon ki nyeri az amerikai elnökválasztást. A héten járt nálam egy szerelő, aki búcsúzóul annyit mondott, reméli, B. győz. Mintha bármelyikük, bármelyikünk élete szemernyit is függne attól, hogy T. vagy B. az USA elnöke. A politika, leginkább azon a szinten, hogy A. vagy B., illetve csak A. (B.) lehet, más nem, mert akkor összedől a világ, a politikai fogyatékosok (sérültek) világa. Pár millióan túléltünk olyan rendszert, amelyben a négyévente „megrendezett” választásokon és utána nem történt semmi. 1994-ben, a választás utáni reggelen a szocialisták egyik legnagyobb ellenségét, a jeles drámaírót azzal ébresztették, hogy győztek a szocialisták. „Na és” mordult fel a drámaíró, és a falnak fordulva tovább aludt. (A történetben rejtve benne van az a mozzanat is, hogy 1994-ben és persze emlékezetem szerint mindig a magyar választások eredményét már a választás éjszakán közlik, és nem öt nappal a választások után, hogy ezzel is izgassák a munkahelyükön dolgozni nem tudó magyar munkavállalókat.) Azoknak a politikai fogyatékosoknak, akiknek civilként a politika mindennapjaikat ennyire meghatározza (aludni, dolgozni, szeretni sem tudnak miatta), sürgős terápiára van szükségük. Javaslatom: a természet. Nézzék meg, a Börzsönyben, ma ilyen csodálatos gombákban lehetett gyönyörködni. Nem voltunk sokan. Ellenben hányan lesték a legújabb, semmitmondó, életüket meg sem érintő választási híreket, hogy akkor miért B. és miért nem T., s hogy akkor most eljön az aranykor vagy éppen összedől a világ?
