“…ha most egy magyar faluban egy jó zenei érzékkel megáldott nyolcvanéves nagypapát leültetnénk, hogy írja le az összes nótát, amit el tud énekelni legalább egy versszakkal, tele lenne egy füzet csak a kezdősorokkal. Az ő ötvenéves fiát leültetnénk, írd le te is, lenne néhány tucat nóta, pár oldalnyi esetleg, de ha az ő huszonéves fiát is leültetnénk, hogy írja össze, mit tud elénekelni, valószínűleg a lap aljáig se érne le. De ez a sekélyesedés globális jelenség. Megdöbbentő, hogy országos lapok hasábjain hosszas viták zajlanak a magyar társadalom állapotáról és magukat komoly gondolkodóknak tartó értelmiségiek nem is érzékelik e széleskörű akulturáció pusztító folyamatait. Pedig ez mutatja, hogy valójában milyen a magyar társadalom. Ma a magyar anyanyelvűek elképesztő tömegei kulturális tekintetben már nem is hasonlítanak a nagyapáik korosztályára, s a magyar számukra hovatovább már csak egy nyelv. Eluralkodott a provincializmus, a kishitűség, hogy a saját kultúránk alacsonyabb értékkel bír, ma a magyar társadalom eddig még soha nem tapasztalt mértékben csúcsra járatja az idegen kulturális minták követését. Ideje volna felismerni, hogy a hagyomány hiánya nemzetbiztonsági kockázatot jelent.” (Magyar Nemzet, 2019. júl. 25.)

Itt hozzászólhat!