A Két választás… két kisregény: az első Borontó, a másik Körtvélyes országgyűlési képviselő választása. Katánghy Menyhért az élőködő dzsentriréteg („fenn az ernyő, nincsen kas”) tagja orvosnak tanul, egy fürdőhelyen „szemfényvesztési kocsikázással” megjátssza, hogy nagy klientúrája van, érdekházasságot köt egy hasonszőrű hölggyel, majd egy háromnapos névnapon a székely atyafiak átverésével, megtévesztésével képviselővé választatja magát. Az újraválasztás azonban nem sikerül, mert felesége megunva kicsapongásait, megakadályozza, de sebaj, az ország másik részén, Körtvélyesen egyetlen miniszteri mondattal („Szeretném, ha megcsinálnák”), cselszövésekkel, a népakarat megfordításávál választatja meg ismét magát.
A választási játszmák bővelkednek pszichológiai és retorikai mozzanatokban: az első még csak humoros, amikor Katánghy egy tetszhalottat (akaratlanul) feléleszt, de többi már nemcsak humoros: hogyan lehet a közvéleményt manipulálni, s szinte órák alatt megfordítani.
A csalafinta történetek szórakoztatóak, persze közben azért talán elkomorul a tekintet: mindez elvben a kerületről, a városról, az országról kellene, hogy szóljon.
Vajon a valós helyszíneket miért éppen Nagyváradra, Szombathelyre tette Mikszáth?
* Ha az orvos meggyógyít valakit, az hálás és dicséri, ha pedig ki nem gyógyítja, örökre elnémul, nem tehet neki szemrehányást. (16)
* mindenki nagyobb úrnak szereti magát mutatni, mint aminő otthon volt. Kivévén az igazi nagy urakat, akik itt kisebbekké teszik magukat (27)
* A nevelt ember küzd az állattal. (58)
*Okos tolvaj nem megy a rendőrségre, ha meglopták, mialatt ő a más zsebében kotorász. (58)
* mi Erdélyben a picula? Hisz ők kupának nevezik a kancsót, méltóságosnak a nemest, nagyságosnak a mágnást, az ördög igazodik itt el. (71)
*Ha az Isten úgy akarja, mint münk, ezen mü vendégünket szívünkhöz jobban is megragasztjuk. Valamiképpen a kanyarodó patak messziről jön az ő csergedező vizével, de akármilyen messziről érkezik, sehol sem mondják, amerre folyik: ‘ahol jön ni egy idegen patak’, hanem mindenek így szólanak: ‘ez a mi patakunk’. Engedje meg az Úristen ő szent felsége, hogy itt a mi megyénkből váljék a kis patak nagy folyammá” (77)
*mindig a legutolsó argumentumnak ad igazat (109)
*A lakosság kivétel nélkül ellenzéki, szidják a kormányt, a mamelukokat, a kiegyezést, a nagy adókat, elégedetlenek mindennel (111)
*azon ocsmány iszappal lelke fenekén, melyet a mellőzés lerak (118)
*a politika az egzigenciák tudománya (119)
*Ő is a megtért juhok közé tartozik, akikről meg van írva, hogy jobban örül nekik a pásztor, mint az egész nyájnak (130)
*A szokás szent – de a törvény még szentebb (142)
*(főispán) én sohasem engedném magam szavazás alá, hogy a varga meg a szűcs elé vigyenek tulipános tányéron, akik aztán kijelenthessék fölöttem: kellek-e vagy nem kellek? (151)
*a tömegek mindössze kétszer örülnek egy kedvelt embernek: először, amikor fölemelhetik, és másodszor, amikor letaszíthatják, de ez már csak öt év múlva lesz, vagy még később (158) (Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon. Szépirodalmi, Bp., 1972.)
Itt hozzászólhat!
