Az 1930-as évektől vannak tervek, elképzelések a budapesti vasúthálózatnak a helyi közlekedésbe való bekapcsolásába. Az első lépcső: a Székesfehérvár felől érkező vonatok egy része Kelenföldön át Kőbánya-Kispestig közlekedik. Kelenföld–Kőbánya-Kispest: 15 perc. Második: hogy budapesti bérletekkel lehet utazni a vonatokon a városhatáron belül. (Kivétel még az IC, de ezalól is van kivétel a metrófelújítás miatt, lehetne még előrelépni.) Harmadik lépcső: a külső körvasúton megindult a közlekedés: a Rákos–Újpalota–Újpest–Óbuda–Piliscsaba szakaszon. Tegnap kipróbáltuk. A vadonatúj Újpalota megállóhelyen 8.09-kor vártuk a csodaszép vonatot, öt perc késéssel érkezett, de ezt tartva valóban rövid idő alatt Észak-Budapesten áthaladva közvetlenül eljutottunk a Pilisbe. A Pázmáneum elárvult megállója elszomorított, de Klotildligeten várt Tamás, régi barátunk, a dorogi barlangkutatók vezetője (és a “Szemétirtók” program egyik szorgalmazója, sok emlékezetes túrát, barlangjárást köszönhetek neki). A ragyogó napos időben a friss havat taposva indultunk Klastrompusztára, de vadászok állítottak meg, hogy éppen vadhajtás van, arra ne menjünk, ha nem vagyunk vadak. Ezért megmásztuk a Nagy-Kopasz hegyet (447 m), s találtunk ott egy csodálatos kilátót, és kilátást szinte az egész Pilisre. (Tamás körképe ott készült.) Majd Piliscséven át Klastrompusztára gyalogoltunk. Cséven vagy Klastrompusztán jól esett volna egy leves, egy korty pálinka, de sehol semmi. Így megelégedtünk a termoszban kihűlt teával. És elhatároztuk, ha a Pilis ennyire közel került hozzánk a körvasúti vonatok jóvoltából, akkor sokszor jövünk. (20 km gyaloglás; a Nagy-Kopaszról csodálatos körkép).

Lieber Tamás panorámaképe a saját FB-oldaláról:

 

Itt hozzászólhat!