Mindenhová elmegyek, ahová hívnak, tudatosan fenntartom a jóhiszeműséget mindenkivel szemben. Ha ezt bárki naivitásnak tartja, akkor tartsa. Mindenkit erre biztatok, a bennünk rejlő gyanakvó állatot ugyanis valamiképp le kell nyomni – Kukorelly Endre mondja egy mai interjúban. Nagyon rokonszenves. Mindig így gondoltam, és így is cselekedtem. Több évtizedes barátaim bizonyítják, s mennyi kapcsolatot, kellemes percet, örömöt jelentett ez nekünk – és csak nagyon kevés csalódást. Az élet végtére is a jó kapcsolatokért és az örömért van, a csalódás meg járulék. Ugyancsak egy mai lapban olvasom, hogy Rutger Bergman holland történész magyarul most megjelent munkájában (Emberiség) minden beidegződés ellenére kijelenti: az ember eredendően jó. Nem vagyunk olyan durva, erőszakos és mohó faj, mint amilyennek hisszük magunkat, s amire azért sok példát felsorolhatunk. Ha akarunk, akár kedvesek és bizalomteljesek is tudunk lenni. Nos, ebben is mindig biztos voltam.

Itt hozzászólhat!