Pakálnak hívnak, 11 éves vagyok, önző, nem nagyon engedem, hogy megsimogassanak, kb. 150 méteres körzetben élek, egyszer eltűntem, de előkerültem, kényes vagyok, szófogadatlan, például most nem megyek el a képernyő elől, mert nekem – mint az összes létező macskának – az tetszik, hogy útban vagyok. Az asztalokra nem engednek, de az íróasztal valamiért kivétel. Ez a furcsa lény – embernek hívják – érthetetlen módon becézget, kaját ad, sőt még a meleg lakásba is beenged. Én nem tenném, de ez az ő dolga.

Bocsánat: tegyük hozzá, a gazdám (szolgám) gyakran mondja: téged nem sikerült domesztikálni. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de nem is érdekel, s ahogy észrevettem, ebben nem vagyok egyedül.

Itt hozzászólhat!