Azt mondja a pszichológus, hogy legyen naponta hálalistánk. Amiért hálát adhatunk. Egyetértek, s igyekszem gyakorolni is. Nem kimondottan „hálalistával”, hanem megelégedéssel, napi apró örömök értékelésével. HJ, a rádió legendás rendezője mesélte nem sokkal a halála előtt: Cserkeszőlőn van egy tanyája, kimennek oda, és van, hogy fél napon át csak egy fát néznek. NP, remek mai írónk zalai ablakából ugyancsak egy fát néz és fotóz. RR, nyelvész 70. születésnapján ezt emeltem ki: „egyszer arról beszélt, hogy milyen szép a Naphegyen sétálni. Azt hittem, hogy lesz a fölvetődött témának valamilyen csattanója, hiába, az ember manapság mindig valami meglepetést vár, de R. csak annyit mondott, hogy nagyon szép a Naphegy, szép ott sétálni. S nekem nagyon tetszett ez a történet, voltaképpen semmilyen különös, mert tényleg nagyon szép dolog sétálni, s az életnek ezek a legfontosabb eseményei.” Ez a Kelet filozófiája. Szép a nap, szép az eső, szép egy fa, szép egy út, szép minden. Egykor a Kelet tanított rá, később a vallás: adj hálát minden napért, köszönd meg, imádkozz, ma a pszichológus mondja ugyanezt. – Most jelent meg írásom: Az életigenlés művészeti-nyelvi programja. Alcíme: Szerves és szervetlen kultúra: múlt – jelen – jövő? (Magyar Napló, 2021. július, 37–44.)
A hálalista egyébként sokkal jobb, mint a halállista.
Itt hozzászólhat!
