1982-ben indultunk útnak. Érettségiző iskolarádiósok meghívtak balatonszepezdi táborukba, hogy mint régi diákrádiós, de már majdnem tanár egyetemista legyek a felelősük. És a korábbi kiskorpádi diákrádiós táborok mintájára szerveztünk egy remek tábort. 1983-tól már budapestivé, majd országossá vált a táborunk. Én pedig tanár lettem. Jövőre lesz 40 éve. A jubileumi tábor (Herczeg Zsolt ötlete) 2022 szeptemberében lesz, eddig 100-an jelentkeztek rá Új-Zélandtól Angliáig, a statisztika szerint köztük van 12 főszerkesztő és 30 további újságíró. 1989-ben egyesületet alapítottunk. Ma tisztújítás volt a DUE-ban (Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete), s engem ismét megszavaztak alelnöknek. (Közben az elnök súgott, hogy cserélnünk kellene, de hogy cserélhetnénk, ha ő jóval fiatalabb, ráadásul most lesz másodszor a tanítványom: először mind diákrádiós, most pedig mint egyetemista, én pedig már kifelé megyek a mosásban.) Sokat dolgoztam ezért az egyesületért, és nagyon sokat kaptam vissza. A legtöbbet azzal, hogy a legjobb barátaim – Kőbányától Új-Zélandig – innen vannak. Nyugodtan visszavonulhatnék, hiszen több generáció, sok ezer diák volt részese képzéseinknek, táborainknak. Erre most újra jelöltek. Nagyon várom a 2022 szeptembert, amikor összejövünk egy nagy DUE-találkozóra. És lehet, hogy ott kell lennem a 41. szaktáborban is.
S mielőtt annyira eltelnék magunkkal, itt mondok köszönetet Frank Ivánnak és Pogány Györgynek, akiknek a legtöbbet köszönhetem (Kiskorpád, Sződliget, 1976–1979) – tőlük tanultam, hogy hogyan kell közösségi tábort szervezni… Remélem, tőlem is eltanulták jónéhányan.
Itt hozzászólhat!
