„felismerte a magyar sajtó specialitását: elég, ha csak kettőnek-háromnak ad écát, a többi attól kezdve önjáró. Dögszagra gyűl az éji vad… Minden reggel úgy ébredni, hogy ma mit találnak ki… azon képtelenség vitatkozni, hogy tisztességes vagy-e vagy sem, lopsz-e vagy nem… tele van a hócipőm azzal a fajta újságírással, amely egyébből sem áll, mint mindig mindenkit leszól, megrágalmaz, hangulatot kelt, és cinikusan minősítget… a tudás hiányát pótolni kell valamivel… Cinikusnak lenni roppant egyszerű…, meg lehet spórolni az olvasást is, nem kell archívumokat bújni, gondolkodni, és főként nem kell kontrollálni az indulataidat és a gyűlöleteidet… Egyáltalán, újságírás-e, amit ezek az emberek művelnek? … ma már nem érdekel az egész, meg se rezzenek, ha valami újabb hazugságot olvasok magamról… mindenki számára adott minden lehetőség, és ki-ki kiválaszthatja az alkatának és jellemének leginkább megfelelőt” (Friderikusz eddig. Az interjút készítette: Mihancsik Zsófia. Alexandra, 2008. 291–305.)
Itt hozzászólhat!
