Újra meghívtak a bálványosi szabadegyetemre, előbb az ELTE, majd a Petőfi Kulturális Ügynökség – nem állhattam ellen, pedig közben a partiumi szabadegyetem is zajlott. Autót küldtek értem Berettyóújfaluba, onnan hétórás autókázás következett az erdélyi autópálya nyomvonalán Várad, Kolozsvár, Torda, Marosvásárhely, Csíkszereda érintésével Tusnádfürdőre. Sepsibükszádon, Ábrahámék vendégszerető házában kaptunk szállást. Megérkezéskor Judit néni megkérdezi: Nem éhesek-e? Éhesek voltunk. Másnap rántottával indítottunk: kellett az erő, mert három előadás várt rám: 11-kor a Magyar Kultúra sátrában a Kazinczy Műhelyt és az Élő magyarórát mutattam be, 13-kor az ELTE–PKE sátrában, déli forróságban és igen nagy érdeklődés mellett a magyar néphumorról beszéltem, beleszőve persze a székely furfangot is, követtek is ezután sokan a 15-kor ismét a Magyar Kultúra sátrában kezdődő álomelődásomra. Kérdésekre válaszoltam, könyveimet elajándékoztam, söröztem Dénes Lacival és az ELTE-sekkel, láttam nagyon sok államtitkárt. Egyik előadásom után megszólít Béli Géza, a Magyar Pálinkatanács alelnöke, hogy – mivel a tanítványom is volt – nagy örömmel lát az agrársátorban egy pálinkabemutatóra. Kétségtelenül ez volt számomra a nap fénypontja, ahol az legfinomabb magyar pálinkák kóstolása között Kovács András (Hagyó Kft.) a pálinka spiritualitásáról mondott választékos, szép szavakat, egy székely fiú balladákat énekelt; ezek után – bevallom – már nem nagyon voltam kíváncsi az aktuálpolitikai kontextusokra (a médiából telítődhetünk), hanem élveztem a szép környezetet, és aludni vágytam, mert álmos voltam. Másnap indulás vissza: de most Sepsiszentgyörgy, Brassó, Nagyszeben irányába, ahonnan már jórészt autópályán érhető el Magyarország, koraeste pedig vártak a saját szabadegyetemem résztvevői Berettyóújfaluban.
