Most, hogy csodálatos közösségi élménnyel befejeződött a Zamárdi-szabadegyetem (tavaly volt a nulladik, az idei az első), végigpillantok azokon az eseményeken, amelyeket elindíthattam: az egész országot behálózó DUE-táborok 40 éve, az egri szemiotika, azaz Semiotica Agriensis 21 éve, a szombathelyi-nagyrákosi Józsa Péter-szemináriumok 20 éve, a sátoraljaújhelyi-széphalmi élő magyaróra-táborok 12 éve, a partiumi (berettyóújfalui-nagyváradi) szabadegyetem 7 éve, s a most indított zamárdi – szóval el sem hiszem. Persze mindez nem lenne, ha nem gyűjtöttem volna barátokat, eszmetársakat, ha nem lettem volna ott Frank Ivánék és Pogány Györgyék rádiós, Szabó Géza őrségi nyelvjárási, Viga Gyuláék bükkaljai honismereti táborában, s ha nem választottam volna egyik egyetemi tárgyamul az ELTE-n Maróti Andor tanszékvezetősége idején a népművelést. Többször volt, hogy úgy gondoltam, minek foglalkozom ilyesmivel, de még többször, hogy mások erőt adtak, és folytattam. A Zamárdi-szabadegyetemről hazafelé baktatva összefutottam Csepeli Györggyel, egykori tanárommal, aki éppen a népművelés szakon tanított, s aki jelezte, hogy beszéljünk, mert szerintem őt is, mint zamárdi lakost, érdekli a folytatás. És jönnek a levelek mindenhonnan, Romániából is, hogy folytassuk. És egy meghívás Grácba, hogy ott folytassuk… Lesz erre elegendő idő? Talán ha a mostani téma, a “valósághajlítás” helyett “időhajlítás” lenne lehetséges, akkor.

Itt hozzászólhat!

Megosztás