Az egyik Tisza menti faluban megismerkedünk Vendellel, aki éppen reggeli pálinkáját fogyasztja. Munkanélküli, azt mondják róla, hogy 25.500 forint segélyt kap, és 38.000 forintot iszik el. De nagyon becsülik. Reggel pálinkázik, azután alszik, délután olvas, éjjel halászik. „Rabsic voltam, de már becsületes ember vagyok”, mondja Vendel. A körülötte állók megerősítik. Vendel a falu összes könyvét elolvasta.
Úgy szerette a bort, hogy gyerekeinek csak olyan nevet adott, amelyben benne van a bor: Tibor, Gábor, Borbála… Hallom a szójátékot, és persze szívesen folytatom. Nyilván reggel borotválkozott, szeretett boronálni, vagy mondjuk elboronálni a dolgokat, kedvenc színe a bordó, kedvenc étele a sertésborda, kedvelt állata a borz, kedvelt erdője a borókás, borostyánnal futtatta be a házát és a kerítését, szívesen olvas a borogyinói csatáról, voltaképpen borbély szeretett volna lenni, de borotvaélen táncol és borsódzik a háta a borravaló elfogadásától, ezért inkább borítótervező lett. És nyilván Borsod megyében lakik, de Borgátára jár szívesen nyaralni.
Ilyeneket tanulok még a Tiszán: A hold csak addig érdekes, amíg fel nem jön a nap, A nyugati embernek órája van, nekünk meg időnk…
Itt hozzászólhat!
