Hogyan válhat a szörnyű megpróbáltatás művészi átlényegítés által elviselhetővé, milyen valójában, és hogy lesz belőle tanúságtétel, népmese? Fájdalmas, megrázó, költői film a szörnyű társadalmi jelenségről: a kelet-európai lányok prostitúcióra kényszerítéséről, a modern rabszolgaságról. Háromszorosan elmesélt történet. Egy átélt, egy átlényegített és egy népmesévé sűrített. A jelen: egy veszélyeztetettség miatt gyámság alá vont kislány visszaadható-e az anyjának? Az előadó kérésére az anya elmondja a maga számára átfestett, voltaképpen filmtörténetet: „vállalkozó” egy erdélyi faluban, de továbbáll, a tengernél megismerkedik egy körözött román fiatalemberrel, gyereke lesz tőle. Prostituáltakat közvetítő apja elcsalja nyugatra. A vonatút képei feledhetetlenek. Angliába kényszerítik egy sajátosan „költői” bordélyházba, ahol különféle irodalmi szerepekben kell a vendégek kényére lenni. Ez a Bibliotheque Pascal. Otthonhagyott lánya az apjától örökölt kivetülő álma segítségével kiszabadítja. A gyám hülyén néz a nőre. Mondjon el egy hihető történetet. A lecsupaszított, hihető, s valószínűleg valódi történet kerül jegyzőkönyvbe. A fájdalmasan keserű filmben némi reményt sugall a gyámügyes álláspontja: a gyerek visszaadható. S ezután következik a mai magyar filmtörténet talán legszebb jelenete: az anya kislányával egy nagyon szépen megterített asztalnál imitálja az evés-ivást. (Mint a Nagyításban a teniszezés.) Majd a kislány lefekszik, s az anya mesét formál a csúnya pokolról, a rabként tartott szegény emberekről. Itt válik népmesévé a történet. Sejtjük, hogy ez már a boldog következmény, de szeretnénk érteni a részleteket. Közben a kamera távolodik, s kiderül, egy bútoráruházban vagyunk. Az újévkor kezdődő történet a karácsonyi bútorvásárban ér véget.
Nemcsak filmköltészeti, de irodalmi csúcsot hódít meg a vonatút, az „irodalmi bordély”, a kivetülő álmok művészi megfogalmazása.
Nyelvi kavalkád teszi európaivá, globálissá a jelenséget: az első rész románul folyik, egy-két elejtett magyar szóval, fölidézve az óvatos kétnyelvűségi helyzetet, majd német szavak bukkannak fel, valamint angolul folyik a „könyvtári” kényszerítés, illetve az egyik rabtartó spanyolul emlékezik, hogyan is került a karibi térségből ebbe a „foglalkozásba”. A népmese már magyarul születik. A feliratozás hitelessé teszi a filmet. Török-Illyés Orsolya mesterien kelti életre a hármas történetet.
Sokszor morgok: a mai művészek alig látják a társadalmi problémákat, alig vannak ihletett irodalmi és filmnyelvi újítások. Hajdu Szabolcs megcáfolta. (2010, 110 perc) Kevés jó pillanata van az M1-nek, ez az volt. Még akkor is, ha az éjszakai vetítés miatt kicsit másnaposan ébredtem.
Itt hozzászólhat!
