Zászlók

Minden ünnepen kiteszem a házra a zászlót. Kisebbségben vagyok Zuglóban. Március 15-én este sétáltunk, jó, ha minden tizedik házon volt zászló. Apám is minden ünnepen kitette a zászlókat. A nemzetiszínűekből sokat, de egy-egy vörös zászlót is kitett, azt mondta, kötelező. Négy gyereke volt. Évek óta figyelem, hogy fogynak a zászlók. Nincs zászlótartóm (hogy mondják ezt másként?), magam eszkábáltam tartót. Tavaly elmentem az összes barkácsáruházba, sehol sem lehetett kapni zászlótartót. Kerti bútorokból, térkőből stb. elég jó a választék. Szóval Zugló zászlótlan. De vannak ellentétes mozzanatok is. Az egyik házon a nemzetiszínű lobogó mellett – idén először! – felbukkant Budapest régi, piros-sárga-kék, a román zászlóra emlékeztető lobogója. Tegnap a gyorsétterembe egy egész mellet beborító kokárdával ment be egy fiatalember, és sajtburgert rendelt. Kosztolányi verssorának az első tagmondata érvényes a zászlótlanokra, a második a zászlósokra, és a túlzott zászlósokra (ők a túlértelmezők): „Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló”.