Azon egyetemi oktatóknak, akik leendő tanárokat tanítanak, olykor iskolát kell látogatnunk. Mi ezt tervszerűen meg is tesszük. Most azonban önszorgalomból buszozok Budaörsre, a Mindszenty József Katolikus Általános Iskolába, ahol Czeglédi Cecília tanárnő férjével kidolgozott nyelvi programját nézem meg. Ők is a CzF.-ből indultak, a szerves magyar nyelvkutatásból, a gyökökből fölépülő nyelvet tanítják meg a kisgyerekeknek. Ceci néni, így mondják a gyerekek, egyetlen órába vagy öt-hat féle tanítási módszert sűrít: a lényege az, hogy a valódi hangok felől közelíti meg a nyelv hangjait, azután ezekből szócsaládokat fedeztet fel – és taníttat meg, a jelenségeket tárgyakhoz köti, a gyerekeket alkotásra bírja. A harmadikos gyerekek láthatóan élvezik, játszanak, szerepjátékot mutatnak be, a kilöttyenő vizet (litty-lötty, lics-locs) gyorsan feltörlik, rajzolnak, mondókát, verset írnak. A szülők arról számolnak be, hogy szívesen olvasnak. Abban én is biztos vagyok, hogy akik ennyire tudatosan és intenzíven játszanak-alkotnak a szavakkal, sokkal jobban értik majd a fogalmakat…, s ennek haszna előjön majd minden tantárgyban. Lehet, hogy mégis van magyar nyelvből kiinduló, játékos, teremtő nyelvtanoktatás? Bennünket – ketten voltunk ott önszántunkból – mindenesetre lenyűgözött. (Cecília természetesen saját programja mellett megtanítja a hagyományos nyelvtani fogalmakat, tanmenetet is.)
Itt hozzászólhat!
máj
24
