Ma délután lomtalanítottunk a Bolyai Műhely Alapítványnál. Közben megszólal a telefon, ma azonnal kérnek tőlem nyilatkozatot az „euró” helyesírásáról az egyik híradónak. Mondom, most lomtalanítok, piszkos vagyok. De ők eljönnek. Eljöttek. A kapualjban nyilatkoztam. Az EU egységesíteni akarja az „euro” helyesírását (nem késett el vele?), mi erről a véleményem. Nos, mi eurónak írjuk, mert a magyar nyelv rendszerébe ez illik. Gyakorlati okból persze lehet mindenhol euro (nem tudom, mit szólnak ehhez a görögök, vagy már nekik mindegy?, vagy a bolgárok?, vagy a lettek, litvánok?), de mindenesetre a kérés szembemegy az EU nagyon szép (és megvalósíthatatlan) „minden EU-tagállam nyelve hivatalos nyelv”, „virágozzék minden virág” stb. elvével. Most végre kimondják, ez megvalósíthatatlan. És mi következik ezután?
Lomtalanítunk: számítógéphegyek, szünetmentes áramkörök, régi diszkek, CD-k és -írók, DVD-k, szkenner, fénymásoló (persze mind rossz), dossziék százai, bennük pénzügyi életek, már messze távol lévő emberek munkájának dokumentumai, teljesítésigazolásai, aláírásai, régi kuratóriumi jegyzőkönyvek, hogy hány pohár ásványvíz is fogyott, legyártott és soha fel nem használt céges borítékok, levelek mindenhol, hol egy miniszterelnöknek, hol egy vállalatvezetőnek, hol egy miniszternek, elnöknek, elnökhelyettesnek, hogy kérjük, hogy köszönjük, hogy nagyrabecsüléssel, karácsonyi üdvözlőkártyák, bérkartonok (szigorúan 2005 előttről!), az egész szomorú alapítványi magyar valóság. A ránk hagyott könyvtárat is felszámoljuk, mit tudnánk kezdeni a 90-es évek statisztikai évkönyveivel, a 70-es-80-as évek akkor érdekfeszítőnek tűnő szociográfiáival, íróportréival, köztük egy-egy német könyv, útikönyvek, Goethe-sorozat, Jókai-sorozat, Arany- és Vajda-sorozat (no ezeket félretettem, mégis), zeneesztétikai művek… Persze, nem dobjuk ki, fölkínáljuk a diákoknak. Majd jönnek és válogatnak. És tudom, hogy alig fognak valamit elvinni. És azt is tudom, hogy egyszer az én könyveim és irataim is erre a sorsra jutnak. Most még dédelgetem nagy, csak bennem fogant gondolataimat, de ilyenkor mindig eszembe jut az a sok por, ami ma körülvett, az is hitt valamikor valamiben.
Itt hozzászólhat!
