Itthon vagy külföldön

… volt az egyik, egyébként mindent vivő téma a hétvégi sátoraljaújhelyi 40. Édes anyanyelvünk nyelvhasználati versenyen. Másként: Jövőképem. Nyilván sokan meg akartak felelni valamiféle elvárásnak, amit az éltes bírálóbácsik elvárhatnak. Egy versenyző kereken a szemükbe vágta: ti tettétek ilyenné az országot, persze, hogy elmegyek. De a többi versenyző nem volt ilyen kíméletlen. Enyhébb kritika: „külföldön is lehet magyarnak lenni”. Kérdés: Cambridge vagy Corvinus? A maradás mellett: „Nem szeretném, ha gyermekem az utcán nem magyar szót hallana, szeretném, ha magyar ételeket enne, magyarul érezne”. A bölcsességekkel operáló: „A szomszéd kertje mindig zöldebb… Hagyjuk már abba az irigykedést és a panaszkodást!” Mélyebb régiók: „Nem véletlenül lettem magyar”, „Ahogy a polgármester úr tegnap mondta: itt van dolgunk”. Végül megragadóan konkrét: „Máshol nincsenek olyan jó férfiak, mint itt” (azt hiszem, egy erdélyi lány mondta). A legtalálóbb gondolat: „A magyarság nem kalapdísz, ne magyarkodjon az, aki Vörösmartyt dupla W-vel írja, a dióhéjat meg ly-nal…” Hazajöttem, hallom, hogy a belvárosi étteremben idén 19 fiatal mondott fel, gyakorlatilag az egész állandó állomány, és mind Londonba ment. A helyükre persze vannak jelentkezők bőven.