A harmadik sorozat pálinka-szemináriumomat a hallgatók kényszerítették ki. Tavaly már abba akartam hagyni. S akkor a Corvinusról és az ELTE-ről is megkerestek, folytassam. Minden évben újságírók is érdeklődnek. Múlt héten Cservenyák László beszélt a szatmári szilváról, azelőtt Máté Csaba egy pálinka-vállalkozás felépítéséről (Matheus). Ma a Gólyavár helyett, ahol éppen Fliegauf Benedek vendégeskedett, a kari tanácsteremben volt az óra: a zugfőzéstől a házi főzésig. A „pálinkafőzés otthon” baráti társaság, amely ZD-ket (zug deszt) szervez, volt a vendég. Derűsen beszéltek hobbijukról, a házi pálinkafőzésről, céljukról, hogy különlegesebb és jobb pálinkát készítsenek akár a konyhában, mint a nagy főzdékben. „Mi szemenként ismerjük a gyümölcsöt… folyamatosan tudjuk végigkísérni a pálinka útját, be tudunk avatkozni… testesebb, karakteresebb pálinkát készítünk… és különlegeset is: pl. madárberkenye, málna, kökény, galagonya, déligyümölcs, sárgadinnye… sütőtökpálinkát is, de a sütőtök zöldség, ezért nem nevezhető pálinkának… a narancs meg nem magyar gyümölcs, ezért az sem pálinka, kivétel, ha magyar narancs… van még zeller-, paradicsom- és céklapárlat is… bíráljuk egymás pálinkáját a ZD-n: Te, ez nem is meggy, hanem cseresznye! Igaz, annak egészen jó… A mai órát Olgyay Máté szervezte. 16 testvére van! És állandó derű az arcán, a mondataiban. Jövő héten a pálinka reneszánszáról lesz szó. Pálinka a közös nyelvünk… mondta a nagykörűi pálinkafőző mester.
Itt hozzászólhat!
okt
17
