Túléli önmagát

Szomorú, ha az ember túléli önmagát. Ha egy szép pálya végén gyorsuló iramban leépül, önmaga karikatúrájává lesz. Persze ez mindenkinél más korban történik. A lényeg, hogy az ember nem veszi észre. Azt hiszi, hogy… pedig már dehogy. És nem mernek neki szólni. Artikulációja laza lesz, szétesnek mondatai. Sokat fecseg. Nem veszi észre, hogy már nem veszik észre. Szólni nem mernek neki, hiszen szent öreg. Egyre több a homály, bár felvillan még valami fény a múltból. Megkérdeztem a minap egy kilencvenéves tanárt. Irigyeltem a frissességét. Azt mondta, már kezdem szégyellni, hogy ennyit éltem.