Julia Kristeva Kezdetben volt a szerelem. Pszichoanalízis és hit című esszéjének magyar fordítását olvasom. „Szüntelenül beszélünk: kétségkívül a beszéd tart össze bennünket… (20) „Két személy intellektusa és teste lép… kapcsolatba egymással, s csak a beszéd köti össze őket. Ezért mondhatta annak idején Freud, hogy a pszichoanalitikus terápia alapja: a mi istenünk, a Logosz… Mindez ugyanakkor eszünkbe juttathatja az Evangélium szavait is: Kezdetben volt az Ige vagy: Isten szeretet…” (10) „A freudi tudattalan nem független a nyelvtől…, és csak a másik iránti vágyban, a neki szánt szavakban mutatkozik meg.” (19) „…nyelv előtti vagy nyelven túli szemiotikai folyamatok lenyomatait is hordozzuk: csak általuk tudhatunk meg valamit az ember mint faj emlékezetéről vagy az idegsejtek közötti bioenergetikai viszonyról.” (20) „Megfigyelték, hogy a kisgyerekeknél a beszéd megjelenését valóban szomorúság előzi meg: le kell mondaniuk az anyai paradicsomról, kívánságaik azonnali teljesítéséről. Csak akkor juthatok el az apámhoz, és csak akkor fogok tudni beszélni, ha elhagyom az anyámat, és ő is elhagy engem. A szubjektum kialakulásához és a nyelv elsajátításához tehát szükséges ez a hosszan tartó gyász….” (63) „Mindaddig, amíg gyermekek vagyunk – és van-e, aki teljesen felnőtt volna? –, szükségünk van arra, hogy a szerelmet és a hitet valakivel való kapcsolatunkban megélhessük.” (79) „Gondolkodom: ki vagyok? Sőt: létezem egyáltalán?” (82)
Itt hozzászólhat!
máj
13
