Kelemér

Gömör még ideeső részén van a falu, Kelemér, ahová Tompa Mihályt, a beteg költőt lelkésznek hívta az egyházközség. Így elszakadt a közélettől. Itt született (álnéven) A gólyához című verse, amelyért 1852-ben, majd 1853-ban is letartóztatták, majd Hanvára internálták. A diktatúra és a betegség mellett a megszokott kicsinyesség és a sikertelenség is gyötörte. Pedig az „allegorizáló” költő sorai a nép ajkán is élnek. A hétvégén eljutottam Kelemérbe. A templom melletti ház a múzeum, láttam már gyermekkoromban, most ismét meg akartam nézni, tiszteletem tenni a kedves költő lakhelyén. Kulcs a negyedik házban. Odamegyünk, senki. A kapálgató szomszéd néni mondja, be ne menjünk, hátha nincs megkötve a kutya. De kikiabálja a múzeum őrét. Aki jön is, lassan, első szava, hogy négyszáz forint fejenként. Már négyen várunk a múzeumnyitásra. Rendben. Azután számlatömbért megy (Református egyházközség – adomány), majd számolgatja az aprót, nem érti, újraszámolja, néz bennünket, hogy nem akarjuk-e átverni. Akkor már én javaslom, hogy esetleg nyissa meg a múzeumot addig, ameddig itt számolgat, nyugtát ír, mi egy nemzeti emlékhelyre jöttünk és nem adminisztrálni, hiszen mennénk még tovább is. Kinyitja a múzeumot, ahol 20 db fénymásolt lap, egy asztal és egy szék a látvány. Tompa élete akár legenda is lehetne, szöveggel-képpel megragadható, de a kis múzeum nem akarja elmondani, hogy miként élt itt egy ember az 1850-es években. Tíz perc után becsoszog a gondnok, hozza a számlát, és mereven néz bennünket. Mélyen elgondolkodunk azon, hogy miért nézhetetlen ez a múzeum, és miért néz minket a múzeumőr úgy, mintha rablók volnánk. Ilyen a vidéki gyűjtemények jó része. Amikor szóba került a vidéki múzeumi hálózat átalakítása (önkormányzatokhoz rendelése), akkor ilyen emlékek alapján dönthettek. Pedig lehetne, lehetett volna minden másként… Annyit még látunk Kelemérből, az „Európai falu”-ból, hogy a járdákat a korábbi beton helyett díszkővel rakják le. Gyakorlatból tudom, ez „nagyon jó”, mert a téli hótologatásnál nem lehet jól letakarítani. Ha valaki elesik a havas járdán, fogják az „eu-s” díszkőre!