Az európai társadalmak infantilizálódnak. Gyermekiesednek. Kiskorúsítják a polgárokat, össznépi féltés-óvás alakul ki. Két hete az ország legrégibb és legnagyobb egyetemének műszaki főigazgatósága levelet írt a tanároknak: szélsőséges (!) időjárás van, kánikula, ügyeljenek a folyadékbevitelre, szellőztessenek, locsolják a virágokat, és amikor hazamennek, áramtalanítsanak. Hozzátették: mindezt közöljék munkatársaikkal. Látom a professzorokat, amint munkatársaiknak azt mondják: igyanak vizet, locsolják a virágokat. De ez már csak következménye annak az összeurópai, részben jólétből fakadó túlszabályozásnak, amelynek jelei: az élet minden apró mozzanata szabályozandó, figyelmeztessünk minden apró részletre. Nehogy valaki elcsússzon, leessen, nekimenjen… Tábla a ház falán: Hó hullhat a tetőről. Hangszóró a 6-os villamoson: A villamos esetenként gyorsan fékez, eleshetnek, kapaszkodjanak! Karrieriroda az egyetemen: Segítünk a végzett egyetemistáknak önéletrajzot írni… Kötelező korlátokat tenni a hegyekre, nehogy leessenek a kirándulók… Kötelező autóval megállni a gyalogátjáró előtt, ha a közelben gyalogos tartózkodik… Kötelező stéget építeni a Balatonba, kötelező úszómestert alkalmazni, egyébként a part menti üdülőben nem lehet fürödni… Illetve lehet, de az nem szabályos, büntetés jár érte. Piros, narancssárga, sárga figyelmeztetést kell adni az embereknek. Reggel be kell mondani a rádióban, hogy ma front van, a frontérzékenyek ingerültebbek lehetnek. Májusban egy hideg este figyelmeztetés a televízióban: nagyon lehűlt a hőmérséklet, kérhetik a távfűtő műveket a fűtés bekapcsolására. Úgy gondolják, hogy a magyar emberek nem tudnak vastagabban felöltözni. Kiskorúak. Gyermekek.
Hát ezért szeretem Ázsiát. Ott nem figyelmeztetnek. Ott megvan az embereknek a magukhoz való esze. Ha hideg van, felöltöznek. Ha meleg van, hűsölnek. Számos ázsiai műemléket végigjártam, végigbukdácsoltam. Nincs járda. Nincs lépcső. Nincs hülye felirat. Az EU már régen betiltotta volna őket. Phnom Penhtől Siem Reapig a tengernyi Tonle Sapon egy régi orosz szárnyashajó fedélzetén utaztam. A hajó 80-nal szelte a habokat a határtalan víztükrön, közben a 20 centis peremen – erősen kapaszkodva – körbe lehetett menni, a hajó orrán letelepedve élvezni a száguldást… Körülöttünk a tenger… Mindenki eldönthette, hogy vállalkozik-e kalandra. Az EU jelenlegi szabályai szerint Ázsiában mozdulni sem lehetne. Ők nagykorúak. Lehet, hogy ezért boldogok?
Itt hozzászólhat!
