Nehéz elviselni, ha dicsérnek. Kritikára természetesen nem kell, nem szabad válaszolni. Megsértődni butaság. De mit tegyek, ha megdicsérnek? Örüljek? Ma az ÉS jó hosszasan dicsér, hogy BG „ezt a tradicionális, már-már idejétmúlt műfajt igazán modernizálni, aktualizálni volt képes”. A rádiókritikus egy egész heti műsorsorozatomat elemezte, van benne persze szarkazmus, de igazából én még ekkora okos dicséretet soha nem kaptam. Dicsérgettek és szeretnek is. Egyszer Kazinczyhoz hasonlítottak. Túl sok. Utálgatnak is. Kaptam olyat, hogy a kritikus legszívesebben kimenne a konyhába egy baltáért (?ott tartja a baltát?), és belevágná a tévébe, ha meglát… Megkaptuk, hogy a nyelvművelés az álnyelvész szélhámosok, a szellemi alvilág működése… És olyat is, én persze magamra vettem, hogy a nyelvművelőktől meg kell tisztítani az Akadémiát. Nyelvész akadémikus írta le – nagydoktori értekezés vitájában -, hogy BG munkássága annyi, hogy a tyúkszart most x-szel kell-e írni. (MTA, akadémikus, minősítési eljárás, minőség, tudomány, színvonal, persze zárt ülés, titokban, vita nincs.) Jól esik az ÉS mai számában (2013. dec. 13.) a dicséret, a felét se hiszem el, mert nagyon kritikus vagyok magammal szemben, de talán jó az irány. Nemrégen azt is mondták, hogy az a nyelvművelés vagy nyelvvédelem, amit csinálok, marhaság, mert ide vérbő antihunfalvyzmus kell, nem ilyen semmilyen dolog. Olyanok mondták, akik összetörik magukat a nemzeti gondolatért. Tandoritól hallottam a lóversenypályán: Most jó! Most jó.
Itt hozzászólhat!
dec
13
