Lajoskomárom

Az első tudatosan épített falu: fölülről H alakzatot formáz. Eredetileg evangélikus település, később reformátusok és katolikusok is  megtelepedtek. Az evangélikus Agapé otthonban várnak adventi beszélgetésre. Tavaly ugyanitt Erőss Zsolt szerepelt. Megtelik a gyülekezeti terem, fiatalok még a kóruson is. A Lélektől lélekig előadásomat választom: Juhász Gyula Szavak című versére épít, minden sorára rímeltetve más költőket, valamint nyelvészeti megállapításokat. Az első sorban a két helyi pap, de itt van a korábbi és a mai polgármester, és nagyon sokan, ünnepélyesen felöltözve. Van, aki a rádióműsor miatt, van, aki a Heti Válasz-rovat miatt jött el.  Egy órát beszélek, hagyok időt a kérdésekre – amelyek jönnek is. A magyar nyelv múltjáról, féltéséről, gondolataink és a nyelv kapcsolatáról, a családok nyelvi felelősségéről. Az előadás után szeretetvendégség – agapé. Szendvicsek, finom sütemények, s mivel vezetek még, örülök a „napközis” teának. De becsomagolnak nekem finom helyi borokat, Csepregi Kálmán a nevemre címkézi őket. Sánta Anikóval, egykori tanítványommal, és most már munkatársammal (felváltva tanítjuk a retorikát az EHE-n) alig tudok beszélgetni, de szépen cseperedő lányait azért megcsodálom, fia Pesten, a Fasori gimnáziumban tanul. Valóban megtelik az ember szíve szeretettel, fél nyolc felé indulok haza a néptelen utakon. Fáradt vagyok, bóbiskolok is vezetés közben, hiszen reggel 8-kor kezdtem ma a tanítást a Corvinuson, de vigyázni kell a szarvasokra, így búcsúztat Anikó. S egy kis időre most én is búcsúzom a sok vidéki előadástól, mert következik a kutatómunka, az alkotás – és persze advent is van, meg ünnepek következnek.