Egy nemzetközi cég magyarországi nagyvállalata szakmai összejövetelt tart egy nagy európai városban. (Elég homályos vagyok? Nem akarom, hogy a céget felismerjék.) Viszik magukkal a saját tehetségkutató versenyük győztes bájos huszonéves teremtését. A szakmai összejövetel egyik napján ugyanis a tehetségkutató verseny nemzetközi fesztiváljára is sor kerül. Kezdik az ukránok: óriási ováció. Folytatják a finnek: kitörő taps. Jönnek a románok: üvöltés. És így tovább. Bekonferálják Magyarországot. Csönd. A bájos, tehetséges kislány elénekli a dalát, csodálatos, minden fellépőnél jobb. Nincs taps. Majd folytatódik a verseny, újra taps, ováció… A magyar kislány persze nem nyer. Sokféleképpen értékelhetjük a helyzetet. Ám egy biztos: a kislány nem tehet semmiről, s hiba, ha nem tudnak különbséget tenni egy ország politikai elítélése (megbüntetése?) és egy kulturális esemény, egy tehetséges énekes szereplése között. (Az ártatlan embert büntetni – bűn.) Én persze tovább is mennék: Antall József halálának 20. évfordulóján megjelent egy vele készült, eddig nem publikált interjúkötet, amelyben a legendás miniszterelnök figyelmeztet, hogy a belpolitikai ellentéteket nem illendő, nem elegáns külpolitikaivá tenni. Bár Antallt ma már sokkal többen ítélik meg pozitívan, mint életében, ezt a tanácsát még mindig nem fogadják meg. Én mindenesetre az első díjat a magyar lánynak adom, a unfair-díjat pedig mindazoknak, akik folyamatosan azon ügyködnek, hogy hogyan lehetne rosszabb. Az árulás szó is illene rájuk.
Itt hozzászólhat!
dec
17
