Mi, értelmiségiek (s nyomunkban talán mindenki) kicsit hozzászoktunk ahhoz, hogy a kultúra nem áru. Az valami édes, finom, kellemes plusz. No meg ingyen jár -nekünk. Nemrég az egyik korábbi legnagyobb államhatalmi szerv vezetője ült mellettem. Hallottam, amint az egyik színház dramaturgjától szakmai jegyet (ingyenjegyet) kért. Persze én is örülök az ilyennek. Ha felkínálják, elfogadom. Könyveket nagyobbrészt ajándékba kapok. Ezeket egyébként becsületből el is olvasom. Múltkor meghívtak egy könyvbemutatóra. Ráadásul a program egyik részét is én szerveztem. Tébláboltam, s tapasztaltam, hogy a meghívóim nem akarnak könyvet adni. Elővettem a pénztárcámat, és kifizettem. Hagyták. Előtte néhány héttel én ajándékoztam nekik a könyveimből. Sőt, több alkalommal ismertettem a könyvüket. A képlet most az: a kulturális terméket ingyenesen csereberéljük, de vannak, akik már kilógnak, s elvárják, hogy fizessük meg a piaci árát. Én vagyok kicsinyes, avagy ez a természetes?
Itt hozzászólhat!
dec
21
