A cím Manila külvárosára (a gettóra) utal. A kilátástalan vidéki élet (négy évi katonaság, bezárt selyemgyár, megélhetést nem adó rizsföld) elől ide menekül családjával, vonzó feleségével és két kislányával Oscar. Ahol rögtön átverik a munka- és lakáskeresésnél. Majd egy pénzszállító céghez mégis fölveszik, s hamar kiderül, nem csak emberbarátságból. „Most legyünk rablók?” Kérdi Oscar, de kiút már nincs, a reménytelen helyzet körbeszőtte. Csak áldozat, a maga feláldozása árán tudja családját megmenteni. – Megkapó film az erőszakos (vadkeleti) körülmények ellenére a hitben (a Jóisten majd gondol ránk, halálom után ott leszek a szívedben), az erkölcsi tisztaságban való feltétlen bizalomról, a szeretetről, egyúttal a szorongató anyagi helyzetből való kitörés lehetetlenségéről. (Nem feledhető, ahogy a kislány felnéz Manila pompás szállodájára, és megkérdezi: a halálunk után oda kerülünk? S az sem, hogy megment egy vézna kiscicát…) Az idősík-váltások, a párhuzamok, a feszülségkeltő dramaturgia remek (annak ellére, hogy egy két logikai bökkenőt érzek, de lehet, hogy én nem értettem mindent). Sean Illis angol-fülöp-szigeteki filmjét négy alkalommal játszotta az Uránia, hétfő este nyolcan ültünk a moziban, mögöttünk ketten zacskóval zörögtek és beszélgettek, „ez nem valami akciófilm, he?” hallottam. A mozi haldoklása nem a jó filmek hiánya miatt van, hanem a förtelmesen primitív emberek miatt. – A filmet szerencsére eredeti nyelven filippinó (tagalog) vetítették, így egy kis nyelvi élményt jelentett a filippinóba épített angol és spanyol.
Itt hozzászólhat!
dec
24
