Bersenyi (ő kéri, hogy így írják) leveleit olvasgatom. Anyámnak van beleírva: „Az 1943. évi könyvnapról Ida nénidtől és Arthur bátyádtól”. Másodszor olvasom, mert időnként korábbi ceruzás aláhúzásaimra lelek. Érdekes a baráti hálózat, a mindennapok problémái, apró eseményei, pletykái: a gazdaság állapota, időjárás, utazási nehézségek, többször szeretne Pestre menni, de ritkán szabadul el, amikor elszabadul, Laknál felfordul vele a szekér, kisebb-nagyobb intrikák, a könyvkiadás nehézségei, a megválaszolatlan levelek, gyermeknevelés, az olvasmányok. A korábbi bivalyerős Berzsenyi utolsó húsz évében betegségekkel küzd. „Én eggy korúim között legelső magyar tánczos voltam, lovat, embert, asztalt által ugrani nékem játék volt. Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a’ város’ tavába hánytam, és az én első szeretőm az én karjaim között elalélt”. Segít Kazinczynak Mondolat-nyomozás ügyben: „Én a’ Mondolatról semmit nem tudok”, „Kisfaludi a’ Mondolatnak szerzője… Somogyival csak magát fedezi”, „Füreden együtt voltam Oroszi Pállal is, a’ Mondolat eggyik szerzőjével. Egy hitvány pletyka sciolus ember, és néked halálos ellenséged. Azt mondja, ismét készül ellened valami…” Az is „jel”, hogy több levélben is kéri Kazinczyt, küldje el felesége arcképét is… Kölcseyről: „Én ennek a pimasznak kamuti szeméből már akkor semmi jót nem néztem, mikor nékem a’ Pesti kávéházba eggy ol nyekegő verseket hozott”. Később „félhalálról” beszél, amelynek állapotába a Kölcsey-kritika után került. Érdekes olvasni, hogy változik Kazinczy megszólítása: Tekéntetes hazafiból Tisztelt barátom – míg halálhírét véve Döbrenteinek ezt írja: „olyan ember dült ki közülünk, ki, tekintetével sok hitvány embert védelmezett, s ki a maga hibáinak alacson védelmezése mellett minden alacsonságra kész vala vetemedni. Azonban, nyugodjék…” Festetics Györgyöt „somogyi Kazinczynak” nevezi, de ez talán Berzsenyire jobban illik.
Itt hozzászólhat!
dec
27
