Ma ismét megmásztuk a Csóványost (938 m). Korán, ködös reggel indultunk, láttuk a királyréti fénykisvasutat, az Ákos bisztróban 200-ért mérték a 3 dl forraltbort, Anett mondja, neki elég lenne 2 dl, a tulaj mondja, nem ad kevesebbet, esetleg leissza. Jókedvűen gyalogolunk fölfelé a Nagy-Hideg-hegyre, követjük az egykori kisvasút vonalát, le is fényképezek egy átereszt. Pont két óra alatt érjük el a turistaházat, teljesen átizzadtunk, fönn nagy élet folyik, alig kapunk helyet. De a sztrapacska és a gulyás gyorsan megérkezik. Innen át a Csóványosra, még mindig ingadozom etimológiáját tekintve: csoványos/csóványos: csalánnal benőtt terület, de hát belejátszik a csóva (kiemelkedés) is, CzF. persze a csov- vagy csó- elvont gyökből magyarázná, s miért ne lehetne, amikor Balassa-Simonyi szerint is van egy csomó hasonló: irtvány/irtovány, borítvány, sőt borítványos: sűrű bozót, nézzük az elvont tövűeket: tele-vény, ös-vény… (Állítólag a Csóványos a Börzsöny korábbi neve is volt, vajon miért a csalánről nevezték el ezt eléggé magas hegységet?) Még gondolkodom rajta, míg gyalogolunk a Foltán-kereszt felé (ahol az 1800-as évek végén egy erdészt fatolvajok megöltek), majd vissza Királyrétre. 20 km, sokan kirándultak, a csóványosi kilátót elkezdték kibővíteni, ezért zárva, a nagyhideghegyi turistaházban pedig ajándék forraltbort adtak, mert éppen egy étel kifogyott…
Miközben a Csóványosra keresgéltem a neten, egyszercsak születésem előtti családomra bukkantam: világrajövetelem előtt szüleim Diósjenőn nyaraltak egy ismerős családdal, s most (az azonosítatlan) bikfic.blogspot.hu-n ezt olvasom (a Csóványossal kapcsolatos bejegyzés után): „Ingadoztam egy darabig, leírjam-e, dehát leírom, nem titok ez: szóval, az említett János bácsi P. Balázs János nyelvész volt, akinek később, huszonéves koromban sokat köszönhettem, mert rengeteget segített a szakdolgozatom írásakor. Nagyon értett a magyar nyelv történetéhez, ez volt a szakmája, kódexek, régi magyar nyelv, gyönyörű területe a nyelvészetnek (számomra a legérdekesebb, esetleg a komparatív nyelvészet érhet még a közelébe)! Gyerekkoromban egy saroknyira, négy háznyira laktak tőlünk, akkor még csak ez a diósjenői kalandban részt vevő három gyermekük volt, aztán később, miután elköltöztek, született egy negyedik kiskoma is, Géza. Őt sokan ismerhetik, sokat szerepelt nyelvművelő műsorokban a tévében is, ma is van műsora a rádióban, tankönyveket ír – nyelvész lett, mint édesapja.”Ezt pedig én teszem hozzá: nemcsak a név-, hanem a családi és kulturális hálózatok is átszövik a társadalmat. Mindig, amikor a Csóványosra megyek, szüleim és bátyám jut eszembe, s lám, megerősített ez az ismeretlen blogbejegyzés, hogy már születésem előtt is volt valami viszonyom ehhez a hegyhez.
Itt hozzászólhat!
