Nyelvstratégiám

Soha nem akartam nyelvművelő lenni. Amikor azonban a 90-es években össztűz indult a szakma részéről a nyelvművelés ellen, kiálltam a nyelvművelés értékeiért, s azért, hogy ne kerüljön a történelem szemétdombjára. Én se vállaltam a múltból mindent, sok nyelvművelő stílusa riasztó számomra, de a nyelvművelés mint kultúraápolás, kultúraközvetítés, közösségépítés  nemes feladat. És az átalakuló, informatikai világban még sürgetőbb. Ezért kezdtem el dolgozni a nyelvművelés megújításán, s lett belőle az én megközelítésemben egy többszintű tevékenység, melynek elméleti-szervező szintje: a nyelvstratégia. Talán a fogalmat is én találtam ki. Hasonló tevékenység a világban hol nyelvpolitika, hol nyelvi tervezés, hol nyelvművelés néven mindenhol zajlik. 1998 óta népszerűsítem a témát, írtam róla monográfiát (2001), kiadtam nagy áttekintő tanulmányköteteket (pl. Európai nyelvművelés, 2008), ötévente jelentést készítettünk a magyar nyelv helyzetéről. 2000-ben megalapítottam a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportot, 2006-ban a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodát (www.e-nyelv.hu). Újfajta, vonzó rendezvényekkel (anyanyelvi juniális), közhasznú szolgáltatásokkal, előadásokkal népszerűsítettük a modern nyelvművelést. Célom ennek a szerteágazó, sokakat mozgató tevékenységnek az intézményesítése volt. (Már 1905-ben fölvetették egy nyelvművelő intézmény szükségességét, az 1970-es években Grétsy László is próbálkozott vele.) Számos javaslat, publikált tervezet eredményeként most sikerült. 2014. április 1-jén megalakult a Magyar Nyelvstratégiai Intézet. A Közlönyben olvasható céljai, feladatkörei mind fontosak, nagyrészt hiánypótlóak. Vezetőjének Bencze Lórántot kérték föl. – Jólesett, hogy az igazgató legelőször engem keresett föl. Szurkolok neki, hiszen az intézmény létrejöttével egy csaknem húszéves programom célba ért .- Azt hiszem, hogy a 2000-ben alakult (informális) Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport ezzel befejezheti működését. Ennek bejelentésével megvárom 2015. január 1-jét, mivel éppen akkor lesz 15 éves. A társaságot, munkatársaimat, barátaimat, az egyre szélesedő „szellemi kört” azonban szeretném egyben tartani; így marad a Manyszi is, az E-nyelv Magazin is, igaz, már nem a kutatócsoport működtetésében. – Különös ajándéka a sorsnak, ha az ember még életében megtapasztalhatja, hogy elképzelései valóra válnak, s társadalmi (gazdasági) mozgásokat tud elindítani, s talán valamit jobbítani a világ helyzetén. Nekem ez kétszer adatott meg eddig: amikor első pálinkakönyvemet kiadtam, a „pálinkások” azt mondták, ez adott nekik erőt ahhoz, hogy felfuttassák a pálinkakultúrát. És most tessenek körülnézni a magyar pálinka házatáján! Ugyanezt kívánom a most alakult Intézetnek is. Tegye vonzóvá, fejlessze, terjessze a magyar nyelvi kultúrát, legyen a bennünket, kultúránkat összefogó legfontosabb közeg tudományos-tudatos népszerűsítője. Vigyék tovább az eleink által ránk hagyott és most általam továbbadott stafétát. – És ezzel visszatérnék magamhoz:  soha nem akartam nyelvművelő lenni. És nem is lettem. (Az elmúlt másfél hónapban csaknem minden médiumnak nyilatkoztam. Ezzel mindent megcselekedtem, elmondtam, és úgy látom, vár még néhány új, magam szabta feladat.)