Egy híján az ötvenedik országos középiskolai Kazinczy-verseny volt a hétvégén a győri Kazinczy Gimnázumban. Erre háromperces felolvasandó szöveggel készülnek a diákok, és itt is kapnak egy kötelező szöveget, amelyre csak 15 perc a felkészülési idő. Felolvasni egy szöveget nem nagy dolog – gondolhatná a külső szemlélődő, s akkor javasoljuk neki, hogy próbálja ki. Egy szöveget érteni és értetni (hangoztatni, hangsúlyozni kell, meghangosítani a „megfagyott” akusztikumot). Egységben kell lenni a szöveggel, önmagunkkal, meg a közönséggel. Hozzászoktunk a gyors, néma olvasáshoz, pedig a hangos felolvasás az igazi értelmezés. Tananyagnak kellene lennie, de csak így pótlékként fér bele az oktatásba. – A verseny értékelésekor ki szoktam választani néhány legjobb szereplőt, s meghívom őket a rádióba. Most is így történt. Megkérdezem az egyik, tényleg legkiválóbb versenyzőt (kiderült, díjat is kapott), hogy hányadikos. Harmadikos. És érettségi után mit választ. A legnagyobb természeteséggel mondja: Külföldön fogok továbbtanulni. Tíz perccel korábban énekeltünk a Szózatot.
Itt hozzászólhat!
ápr
28
