Anyanyelvi tábor

Kéthetente, délutánonként a diákokkal felolvasnak, hangsúlyokat jelölnek, szövegeket értelmeznek, szépkiejtési és nyelvi versenyekre felkészítenek – ők a Beszélni nehéz!-körvezetők, akik 28. alkalommal táboroztak, beszélgettek, tanultak, ismerkedtek – Siklóson. A program javáról lemaradtam, mert az Ormánság engem is igen érdekelt volna, ám a pécsi városnézés, a Zsolnay-negyed, a villányi borkóstoló megvolt – azután meg tartottam egy előadást is. Miről beszéljek? Morfondíroztam, amikor felkértek. Végül közösen a nyelvi humorban maradtunk. A nyelvi humor jellegéről, alakulásmódjáról, típusairól beszéltem – azért is, mert tudom, hogy mennyire színesíthető vele a nyelvtanóra. Aradi Éva, a tábor vezetője megkért, hogy lépjek be Beszélni nehéz!-körébe, természetesen igent mondtam, bár még nem tudom, hogy kéthetente hogyan jelenek meg a foglalkozásokon. Siklós vonzó: kis szobám ablakából a kivilágított helyreállított, fehér falú várra néztem (igen, a Tenkes kapitánya, Zenthe Ferenc…), s úgy aludtam el, mint gyermekkoromban, gyorsan. Nem tudom, hogy mikor, ki találta ki, de az előadóknak közös énekléssel köszönik meg a „szolgáltatot”, Áldjanak az égiek…