Édes anyanyelvünk Újhelyben

Október harmadik hétvégéjén immár 42. éve sok ünneplőbe öltözött középiskolás lepi el Sátoraljaújhelyt, az egyre szépülő várost, ahol nemsokára a bob, a libegő mellé még az ország első drótkötélpályáját is felavatják, sőt állítólag intercityt is kapnak. Az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati, szeretném mondani, hogy retorikai versenyre jönnek össze a középiskolások és tanáraik. Retorikaverseny, mert adott témában, 30 percnyi felkészülés után kell kifejteniük gondolataikat – melyek sokat elárulnak róluk és rólunk. Az idei verseny témái: 1. Hová fejlődsz, emberiség? (baráti körben), 2. Közösségben és mégis egyedül (a teremben ülőknek – a témát az én „társas magány” kifejezésem ihlette, de a bírálók megszelidítették), 3. Miért tartasz háziállatot? (egy rádióadásban), 4. Ha én lennék a polgármester (osztályfőnoki órán). – Néhány szép gondolat a noteszomból: Fontos a haver és barát közti különbségtétel, Az egyedüllét és a magány között van különbség, Miért kedveljük a társaságot? Mert információt megosztani jó!, A mai ember számára ijesztő a csend, Az állatoktól csak tanulni lehet, A természet irányít minket, nem mi a természetet… – Újhelyből nézve a Sátor-hegyet mindig megborzongok: ez bizony egy piramis, az itt letelepülők pontosan tudták, hová teszik az alapkövet. A 20. században pedig ez a keserű mondás született: Újhely akkora város, hogy csak két országban fér el. (42. Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny Kárpát-medencei döntője, Sátoraljaújhely, 2014. 17-19.)