Somogyban az ország. Somogyország. Belső-Somogy – a központ, Kaposvár vidéke; távolabb tőle, az ország közepe felé fekszik: Külső-Somogy. Dalok jutnak eszembe: Földvár felé félúton… A 67-es úton – Kaposvár felé haladva kicsit szomorkásak a falvak. Karád – egykor virágzó mezőgazdasági falu, bútorgyár, ruhaüzem – Gárdonyi itt volt tanító, meg is verselte: Ez elnótázza mélán, meghatón / a rejtett távol valamely zugán, / amit csak érez Karádon s Fonyón / minden szerelmes ifjú s leány. Kodály különleges népdalokat gyűjtött itt. Niklára emelkedett szívvel megyek, jártam ott már gyalog, kisvasúttal, autóval is. A Deseda-tavat (olvassák oda-vissza: a deseda) vagy ötször körbejártam, körbekerekeztem. Somogy helynevei kész költészet: Visz, Edde, Osztopán, Orci, Bonnya, Fiad, Magyaregres. Toponáron, a Deseda partján ma elgondolkoztam, talán ide kéne visszavonulni. – 1977-ben Kiskorpádon ismertem meg Pogány Györgyöt. Életre szóló élmény a tőle tanultak. – Amikor Kaposvárról Tab és Siófok irányába haladok, részben a kis vicinális vonala mentén – fejben sorolom az állomásokat. 1984-ben rádióműsort készítettünk erről a vonatról. Úgy végigutaznék rajta. 1988-ban Kapolyban kutattuk egy politikus emlékét. Törökkoppányban egy elzárt völgyben táboroztunk, s török emlékeket idéztünk, közben a tábor egy éjjeli túrára ment, magam vigyáztam a néptelen táborra, féltem, különösen, amikor bekapcsoltam a Pink Floydot, s a sejtelmes hangok beterítették a sötét völgyet. Tabon a boltban egy asszony rámnézett és felkiáltott: itt van ez az új politikus. (Sejthetik, hogy kivel kevert össze; ő ma főszereplő.) Nagyberény: 1983-ban itt született meg a DUE. Lankás dombjait látva ma is megtelik a szívem boldogsággal. Szinte végig ez az érzés Somogy dombjai között autózva. Igalban új a templomtorony, Andocson az újszülöttek parkja – bár, lehet, hogy most összekevertem.  Ságvárra érünk, apámmal római emlékeket kerestünk határában, csontokat találtunk, apu gondosan eltemette, nyugodniuk kell, mondta. Majd föl az autópályára, egy időre elhagyom Somogyot. „Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre, / A 67-es út mellett az árok parton ülve. / Nyár éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög, / A csillagokkal ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.”

Itt hozzászólhat!

Megosztás