Földobott kő

Nézzük Sára Sándor „Így jöttem”-filmjét: Földobott kő (1968).  Megragadó képek, például a földmérő műszerén át a feje tetejére állított világ. Néhányszor feje tetejére állt már a világ. A film után kérdezem a mai huszonéveseket, mi az, ami jó, hogy már nincs? A teljes kiszolgáltatottság. A listázás. Az egyetemre kerülés megakadályozása. A hatalom erőszakossága (kitelepítés, áttelepítés, a cigányok megalázó fertőtlenítése). – A filmhez kapcsolódóan olvassuk és megbeszéljük Losonczi Ágnes Sorsba fordult történelem című művét. A tudományos etikáról, az akciótudományról is szó van, de itt meg így teszem fel a kérdést: saját családotokban melyek voltak a jellemző sorsfordító tényezők. Ezek: a hallgatás, elhallgatás, a múlt letagadása (nem beszélünk róla), a disszidálások, a szegénységbe süllyedés, a mindennapos kilátástalalanság, az elengedett szülői ambíciók (más akartam lenni), a családok szétszóródása (nehéz összejárni, összetartani a családot), az egykék világa, a gyerekek közötti különbségtétel dilemmája, a traumák továbbörökítése, a szülők közötti korkülönbség, a válások és újraházasodások okozta rokonságkeveredések, a nagy- és dédszülők világának homálya, a szülőktől való kérdezés nehézsége… Végül elmondjuk Ady Endre: A föl-földobott kő című versét, bennem minden szava Latinovits hangján zeng. – S hogy jöttem én? A Gangesz partjairól…, persze… vagy inkább a Rákos mentéről, gyermekként a kályha mellett A magyarság néprajzából rajzolgattam, majd elkezdtem írni, írni, írni – mint nem írt senki még. Valami megmagyarázhatatlan, elszakíthatatlan szeretet, vonzalom köt a magyar tájhoz, a főként a falvakhoz; s bárhol járok a világban, visszatérek.