Egy új húsvéti népszokásra figyeltem fel Belső-Somogyban: a nyúlfészekre (nyuszifészekre), voltaképpen: nyúl-életképre. Húsvétvasárnap több faluban, templomok előtt, nádból font kis házakban tréfás nyúl-életképet állítanak. Az emberruhába öltöztetett nyúlfigurák kispadon ülnek vagy szénán hevernek, a kisnyulak bicikliznek vagy hintáznak, előttük esetleg kiskacsák tipegnek, mögöttük „tojásfa” áll. Az életképállítás eredetét nem ismerem, és a néprajzi szakirodalomban sem találtam rá utalást. A tojást (ajándékot) hozó húsvéti nyúl német eredetű képzet, s föltehetőleg nyelvi tévesztés miatt lett az ajándékba szánt császármadár (Haselhuhn) – nyúl (Hase). A császármadár tojása (ősi termékenységszimbólum) pedig maradt. Az is lehet, hogy a nyúlfészek nyugati hatás, sőt az is, hogy újabb kezdeményezés, a nagyon élő templomi, közösséget megmozgató templomi betlehemállítás valamiféle folytatása. A kérdés még nyitott, nyomozok, mindenestre 2015 húsvétvasárnap és -hétfőn a Kaposvár közeli Osztopánban, Jután és Andocson vidám, egyik helyen már csaknem pityókásnak tűnő nyuszikat láttam és fényképeztem kis házikókban, szalmán heverve, s a szokást elnevezem húvéti nyuszifészeknek, nyúl-életképnek.
