Apám kedves könyve volt Varga Domokostól a Kutyafülűek, föl is vetette olvasólistámra a Fiúkfalvával és a Nem születtünk szülőnek c. könyvekkel együtt. A Herman Ottóról szóló könyv (1967, 2014) most került a kezembe. Ilyen átélhető módon kell megszerettetni a gyerekekkel a múltat, a hagyományokat, a tudományt, az embert… Herman Ottó naplójából, anekdotákból áll össze laza füzérként az életrajz… Egy szegény diósgyőri családból indul el a nagyothalló, majd később teljesen megsiketülő ember élete, aki elkezdi figyelni a madarakat, halakat, pókokat, hangyákat… s olyan dolgokat látott meg, amiket a halló ember nem lát, mert nem figyel rá. A hangyákat figyelve döbben rá, mint később Várkonyi Nándor Az elveszett paradicsomban: hátha csak mi hisszük, hogy ezek afféle primitív lények! Kis történetek jelzik életének állomásait, a dalmáciai katonaságot, a kőszegi fényképíróságot, a kolozsvári állást Brassainál (aki szintén az „utolsó” polihisztor), liezonját Jászai Marival. Iskolák nélkül lesz a nemzet tudósa, akit szárnyaló és korlátok nélküli ötletei, elképzelései az „utolsó magyar polihisztorrá” avattak. Volt parlamenti képviselő, megrögzött 48-as, kiesett a politikából, visszavonult a tudományba, sorra írja műveit a magyarság ősi életmódjáról, amelyet a jelen emlékeiből, például szavakból rekonstruál, s az eseményeket evolúciós sorba rakja (amiért is támadják). Első modern értelemben vett környezetvédőnk: „Hasznossá és károssá a madár csak ott lesz, ahol az ember megbolygatja a szűz természet rendjét…” vallja. E mondat apropóján kértek föl a Herman Ottó emlékév szervezői, hogy a magyar nyelv „káráról” beszéljek. (Írásban megjelent, lásd: Publikációk.) Herman még életében megéli, hogy kíméletlenül támadják (Jankó János). 1914 decemberében a Múzeum körút és Kossuth Lajos utca kereszteződésében (ma Astoria, munkahelyem közvetlen közelében) elgázolja egy társzekér, 27-én reggel meghal. Hála József aprólékosan dokumentálta Herman halálának minden részletét, s ráakadt egy érdekes adatra (H. O. balesete, halála és temetése, az emlékkonferencia kötetében): Somogyváry Gyula az 1910-es években betűfaló kamaszként olvasva sétált át a körúton, majdnem elcsapta a villamos. Egy szakállas öregúr (H. O.) vállon ragadta: Megőrült, öcsém? Hogy lehet olvasva átmenni az úttesten? – és megnézte a könyvet, Flammarion Urániája volt. Mérges volt, de megenyhült. Vissza Varga Domokos könyvéhez: „Nemzedékek tanultak és tanulnak belőle… (Tegyük hozzá: tanulhatnának…) …egy mulandó népi világ kincseinek egész tárházát mentette meg a feledéstől. Tárgyi emlékeket, ősi tapasztalatokat, nyelvi és művészei hagyományokat”. (Varga Domokos: Herman Ottó. Nemzeti Környezetügyi Intézet, 2015. 275 oldal; Vásárhelyi Tamás szerk.: Herman Ottó, a polihisztor munkássága, hatása. Független Pedagógiai Intézet, 2015. 228 oldal.)
Itt hozzászólhat!
