Egy ország demokráciaszintjét jórészt a határon való belépéskor tesztelhetjük. Kis és nagy diktatúrák határain tengernyi papirost kell kitölteni. Szinte mindenhol kell fizetni: vagy vízumdíjat és/vagy ki- és belépési illetéket, de kitalálták már a fertőtlenítési díjat is. Kambodzsában és még sok helyen „sztárfotó” készül (nem kérnek rá engedélyt). Dubajban íriszfotó, és ha belepislantasz a szemorvosoknál megszokott gépbe (ki tudja, előtted ki nézett bele) kiabálnak veled. Mögötted száz ember várakozik. Guamban (USA) ujjlenyomatot vesznek, akkor is, ha egy egyórás átszállás miatt 20 percre lépsz be az USA területére (én már kétszer szerepelek a nyilvántartásukban, „nyilván tartanak…”). A kitöltendő papirosokon mindenfélét kérdeznek, foglalkozásodra és jövedelmedre is kíváncsiak. Ha valamit tévesen értelmezel (angol szakkifejezések), rosszul töltesz ki, kiabálnak veled. Indiában kereken 30 percen át vitatták az útlevelemet, mert máshol léptem be és máshol ki, s ezt nem tudták értelmezni. Hajnali 3 óra volt, mögöttem síró gyerekek, a gép már majdnem indult, de nem érdekelte őket. Végül megvetően a pultra vágták útlevelemet. A budapesti indiai nagykövetségen a vízumért várakozni kell, majd valami főnök berendeli az embert és kifaggatja, hogy mi célból utazik Indiába. Izrael mindenen túltesz, csak azért nem részletezem, mert még hátha utazom oda. A határon idegesek lesznek az iráni vízumtól, és viszont, de az izraeli pecsét sok más országban is tabu (pedig többnyire Jézus Krisztus szülőhelyét látogatjuk meg). Nem minden muzulmán országban tűrik meg a Bibliát vagy Buddhát (Maldív-szigetek, Katar), igaz, sok helyen kulturáltan becsomagolják és kilépéskor visszaadják. – Ehhez képest jó ideje látom, hogy az EU-ba mindenféle kontroll nélkül be lehet jönni. Messzi tájakról érkezve, Frankfurtban, Amszterdamban, Münchenben, Bécsben stb. átszálláskor tapasztalom, hogy sokszor nincs semmiféle ellenőrzés. – Mondjuk Zürichben legutóbb betettek egy testszkennerbe, átvilágítottak (egy európai professzor biztonsági kockázat, nem kértek rá engedélyt, azóta kiderült, az eszköz veszélyes az egészségre), utána meg egy erősen izzadtságszagú határőr végigtapogatott. Két éve Röszkén ordított velem egy magyar határőrnő, mert az egyórás várakozás után éppen akkor tettem le a telefont, amikor a kocsi az ablaka elé ért. Félreállítom, megbüntetem, hogy képzeli, hivatalos közeg vagyok, és azt is nézhetné, hogy nő vagyok… Nyilván egy Nemzeti… Egyetemen tanult. Voltam katona, fegyelmezett ember vagyok, soha nem vitatkozom. – De azért elgondolkodom azon, hogy míg tőlünk az utolsó csepp vizünket is elveszik, s nem törődnek azzal, hogy éjjel nem minden repülőtéren lehet vízhez jutni (alapvető emberi jog), addig százezrek sétálnak végig mindenféle regisztráció nélkül, esetleg „bemondásra” (január 1-jén születtem) az EU-n. – Azért vannak pozitív élményeim. Iránban egy közlekedési rendőr megállított, megkérdezte, hogy külföldiként mit gondolok Iránról, majd kezet nyújtott és azt mondta, hogy mondjam el mindenkinek Európában, hogy mit beszéltem egy iráni rendőrrel. Grúziába pedig nem kell vízum, s minden külföldi egy mosoly kíséretében egy üveg vörösbort kap.
A „rossz fiúk országának” kapujában…
Itt hozzászólhat!
