Aligha lehet csatát nyerni azzal, ha a kedvezményes nyugellátásokat mint szerzett jogokat védeni igyekeznek. Az ország működési rendszereinek egyik zavara – ez is. Persze megértem, ha valaki erre alapozott, s ha ezt elérte, nem akar róla lemondani. Érdemes lenne azonban megnézni, hogy mikor és hogyan alakultak ki ezek a kedvezmények. A bányászoké talán még érthető is (már nincsenek sokan: 3 ezer fő). Szolgálati nyugdíj bizonyos szakmák képviselőinek (42-43 ezer fő). De van még egyéb korkedvezmény (50 ezer fő), sőt előrehozott öregségi nyugdíj (200 ezer fő), valamint, amiről kevésbé beszéltek: művésznyugdíj (800), polgármesterek, képviselők kedvezményes nyugdíja (360 fő). Szakmákat összehasonlítani nyilván nehéz, sőt talán lehetetlen. Mindenesetre eléggé hiteltelen, amikor 45 éves életerős nyugdíjas férfi arról nyilatkozik, hogy milyen sokat dolgozott, s hogy milyen gerincbántalmai vannak. GK színművész (50 éves), a bulvárlapok sztárja, egy éve kicsit röstellkedve nyilatkozta, hogy most nyugdíjba megy. Ha jól tudom, Pécsi Ildikó mint országgyűlési képviselő intézte el a művésznyugdíjat. Hogy a művészek mennyivel jobban rokkannak bele a munkába, mint a pedagógus vagy a szobafestő, nem tudom. De nem is hiszem, hogy ezt bárki okosan meg tudja indokolni. Jól lobbiztak.
A tiszta helyzet: nincs kivétel. Ha valaki pluszterheket vállal, meg kell fizetni. Ha nem fizetik meg, előbb-utóbb kiürül a szakma (lásd: orvoshiány). Ha valaki megbetegszik, annak segíteni kell. A művésznyugdíj indoklását egyébként szívesen megismerném. Úgy látom, hogy a színházak többsége júniustól szeptember közepéig nem játszik. Természetesen tisztelettel, megbecsüléssel tekintek minden szakma képviselőjére, de nagyon nehéz megindokolni azt, hogy a Nyugati aluljáróban a kéjhölgyekkel beszélgető (!) rendőrök miért jogosultak korkedvezményre…
Itt hozzászólhat!
